A nyár olyan erejét mutatta meg tegnap, amitől joggal menekült minden épeszű ember az árnyékba. Délután mentünk ki a Tisza partjára, és csak akkor merészkedtünk le a stégre.

Ahogy a ligetes parton kiértünk az árnyékból a napra és a homokos partoldalon lépkedtünk lefelé, már akkor éreztük a forróságot. A stégre érve a vastag, átmelegedett deszkák csak úgy sütötték a talpunkat. Az idő arra volt a legjobb, hogy pancsoljunk.  

-Menj előre, mégiscsak Te nőttél fel itt.

-Félsz, mi? :)

-Nem, csak utálom a kagylókat.

-Na menj, foglak, míg belépsz.

-Jó, de ne hagyd, hogy belecsússzak. Tudod, mint Kécskén a medencébe :) mindenki rajtam röhögött.

-Aha, de azt mondtad, normálisan mindenki be tud menni, úgy meg csak te :))) és itt nincs senki, szóval nem kell félned. :)

-Süllyed a lábam az agyagba... nem lett volna jobb mégis a másiknál?

-De innen majd lecsurgunk a másik stégig, jó lesz hidd el.

-Jól van, de gyere már te is be. Mosd le magad, és majd ugrok utánad.

-Jajj, a hátamat ne fröcsköld, nem szeretem, majd éééén! :)

-Nem is fröcsköltem... ki volt az? :) de már úgyis vizes. 

Placcs. Apa beugrott. Aztán még egy placcs, az meg én voltam :) Hatalmas hasassal kezdtünk, hogy a lábunk kiszabaduljon, mert bokáig süllyedtünk már az agyagban. Mert nem is annyira iszap ez, inkább agyag.

-Hűűű de gyors ma, nagyon árad, hatalmas a sodrása!

-Azt hittem lassan lecsurgunk a másik stégig, most meg épphogy elkaptuk a kapaszkodót...

-Akkor csimpaszkodjunk.

-Rajtad? :)))))))

-Nem te csacsi, hanem a stégen.

-Az nem lesz unalmas? :) Hűű... tök jó, csak lógunk a szeren és libegünk a víz tetején. Nézd Apa! :)))) nagyon élvezem!

A Tisza vize, mint az őrült, úgy szaladt. Ahogy kapaszkodtam a stégen a kapaszkodóba és csak lógtam, éreztem, ahogy a lábujjaim után a vízben pici örvények alakulnak ki. Majdnem olyan áramvonalas vagyok, mint egy bálna, így nem is csoda a sok kis forgó :) Ahol kimentünk a vízből, kb. 30 méterrel lejjebb a másik stégtől, a part és az aljzat tiszta homok volt. Nem volt benne hiba: se göröngy, se kagyló, se agyag. Szürke homok, ami kipereg a lábujjaink közül. Persze a víz széle habos volt, mert a motorcsónakok igencsak megdolgoztatják hullámaikkal a partot. A víz az áradás ellenére mégis tiszta volt, jószagú. És annyira selymes, lágy, amilyen igazán tényleg csak egy ,,szőke nő'' lehet. Mert ugye a Tisza szőke. Bár a csuda tudja, ki találta ki rá ezt a jelzőt,  találó. 

Átmelegedtünk, aztán nekem engednem kellett a kényszernek és még egyszer bele kellett mennem a vízbe. Apa már nem kívánta. De hát mit tehet egy bálna? :))) jobb a vízben! Csobb... de most már a homokos részen. Kievickéltem a szomszéd stéghez kötött csónak és a stég között. Pár erőteljes csapással feljebb úsztam, de megállapítottam, hogy a víz erősebb. Megint megkapaszkodtam és érezhetően erősebben kellett fogódzkodnom. A Tisza nagyon érzékeny. A hét eleji esőzéstől néhány óra alatt több, mint fél métert áradt. És az áradás bizony meghozza az erejét.
Emlékszem, mikor tavaly nyáron egész alacsony volt a víz, a színe selymes mélyzöld, a tapintása kasmírosan lágy. A felszíne nyugodt volt, és a stég belső oldalán is leért a lábunk. Dugig volt persze kagylókkal, így ha tehettük, inkább csak lassan tempóztunk a stég mellett. De akkor a sodrása is szelíd volt, lihegés nélkül feljebb lehetett úszni és onnan visszacsorogni. Ezer arca van és megunhatatlan. 

Később barátok érkeztek, jöttek, ugrottak, napoztak. Aztán ahogy egy rendes nyárhoz illik, főtt kukoricát ettünk, meg hideg dinnyét, egy tál ételt, na meg fagyit, jégkrémet. Jókat nevettünk. Gyerekkoromban éreztem magam ennyire nyári hangulatban utoljára.
Ez a kis üdülősor a Tisza partján a nagy fák alatt, teljesen retro-s fílinggel árasztja el azt, aki erre jár. De jó ez így, mert itt mintha megállt volna az idő. Nem kell rohanni, senki sem siet, ülhet az ember a teraszon a hatalmas nyárfák alatt. Lábas házak vannak itt többnyire, és így is előfordul, hogy a víz betör a házba. Idén nem, de tavaly és előtte igen. Még nem láttam akkorának. Elképzelni sem tudom, hogy ott, ahol most a leszakadt partoldalról még  4-5 méterrel lejjebb van a víz, akkora legyen, hogy a 2 méteres lábon álló házban fél méterre betörjön. Félelmetes. De mindig és mindenkor ,a víz az úr'. Strandpapucsban, vállukon törölközővel sétálnak az emberek a partra, néha suhancok kis csoportja hangos robajjal csap le egy stégre, aztán belepotyognak a vízbe és leúsznak a beach-ig :) Onnan felsétálnak. Mert van erre homokos strand is. :))

A rendes nyári nap a nyárfás ligetben nevetősen ér véget. A kisebb-nagyobb házak közel vannak egymáshoz. Errefelé kerítés is csak jelképesen van. Hol szalonnát sütnek, aminek az illata belengi a kis erdőt, hol bográcsban varázsolnak valamit. Mi meg majd a szabadság alatt jót grillezünk a tervek szerint.
Körülnézek. Megfoghatatlan a hangulat, a szabadság. Ezt látni kell. Át kell éni :)