Engem ma tuti megcsípett egy cecelégy, mert olyan szinten vagyok álomkóros, hogy egészen reggel 8-ig aludtam. Nálam már ez is nagy csoda. Mikor felébredtem, átvonszoltam magam a nappaliba, ahol még az esti sárkányfészkem is ott volt, így oda bekucorogtam. Nyomogattam kicsit a tévé távirányítóját, majd olvasgattam, végül reggeliztem is, mert már majd' éhen haltam. Persze Apácska vígan durmolt, csak 11-kor szóltam neki, hogy már igazán kimászhatna az ágyból.
Eközben olyan bánat egy idő van kint, hogy még élni sincs kedve az embernek. Ez az igazi, brit fűnövesztő-idő. Utálom.
Később a sütés-főzés idején már kicsit elevenebb voltam, még két adag ruhát is kimosattam a géppel, de azóta, hogy mindennel elkészültem, csak ásítozok nagyokat. Persze nem fekszem le, mert akkor majd éjjel nem tudok aludni, így csak nyűglődök.
Ma még erkélyen sem lehet ücsörögni a függőszékben, mert befagy az ember mindene. Igazi utálatos idő van.
És anyák napja is van ma. Idén, május 1-én, a munka ünnepén, ami persze vasárnap, mi más 
Ezért egy kis jókedvet csak ez ad, megyek fel is hívom az én Nyunyimat és ma is megpuszilgatom. Aztán mikor Apácska beszél majd Évaanyuval, őt is megpuszilgatjuk.
Ezt Anyunak:
kép innen: http://debigabi.blogspot.com/2010/05/szepseges-rozsaszin-gyongyvirag.html
Évaanyunak pedig ezt:
kép innen: http://3.bp.blogspot.com/_Qhf5U5A0SKg/TPVlAHRkBGI/AAAAAAAAAtc/SmavBU_f98s/s1600/white+lilies.JPG
