Tavaly ilyenkor emlékeim szerint majd' befagyott a seggünk sejhajunk. Most viszont nagyon meg vagyok elégedve az idővel. Tulajdonképpen nagyon szeretem a nyár elejét.

Ilyenkor reggel finom hűs a levegő, lengedez a szellő, csodaszép, ahogyan besüt a nap az ablakokon. Még a bambuszrolókat is üzembe helyeztem tegnap és ma reggel, ami még egy direkt látvány is amellett, hogy jótékonyan szűri a napsugarakat. Egy panelnál ez fontos.  
Szeretek ilyenkor korábban kelni. és már az az 5-10 perc is elég, amivel megelőzöm az órát. Mondjuk ma éppen nem, de egyébként sűrűn. A hírek szerint meleg lesz ma, és halászgatyót vettem fel, mert vásárolnom is kell menni, akkor meg fő a komfort. Ja persze, kis szandálban! De hülye vagyok, na mindegy.
Szóval szeretem a májusi nyarat, amikor még nem tikkasztó a hőség és nem szárazak a füvek a réteken, kertekben, amikor még minden harsog az élettől, és erőtől duzzad.

Tegnap este  - pitasütés közben - lógtam a konyhaablakban. És akkor megcsapott az az illat! Olyan illata volt a levegőnek, ahogy falevél sem rezdült - és egy kicsit végre nem szállt a nyárfapöszmő - mint gyerekkoromban. Direkt figyeltem az utcát, és furcsa, de volt 2 perc békességes csönd, amíg nem járt arra egyetlen autó, busz, őrült motoros, pizzafutár, semmi sem. Na azt a 2 percet nem cseréltem volna fel semmivel. Az a 2 perc volt a tegnap csúcspontja, a béke, a pihenés, a nyugalom, a boldogság. Olyan furcsa, meghatározhatatlan érzés tört rám, ahogy a lemenő nap sugaraival színezett felhőket és az én Fujijama hegyemet néztem, hogy majdnem elsírtam magam. De ez csak a teljes lelki béke és boldogság volt. Ha egyszer nem itt fogunk élni, az egyetlen dolog, ami hiányozni fog, az a hegyem látványa. 32 év alatt annyira megszoktam, hogy ott van. Na szép is lenne, ha egyszer arra ébrednék, hogy nincs ott  
Olyan nagy hatással volt rám a tegnapi 2 perc, az illatok, és minden, hogy mai napig is kitart. Ilyenkor szép az élet és szép a világ és az sem zavar, hogy sok a munkám