Húúúú.... rémesen aludtam éjjel. Gondolom emiatt is piszkált hajnalban a következő kis mondóka, egyfolytában újra és újra, hogy erre is ébredtem. Valamikor jó régen olvastam valahol, most meg ott volt a fejemben és nem tudtam elűzni. Nem tudom kié, mié, nekem tetszik, de hogy megszabaduljak tőle, most leírom:

A tengerben áll egy nő.

Kezében egy darab kő. 

S miközben halkan mormolja imáját, 

a tenger nyaldossa a     térdét. 

Nem rímel? Csak semmi aggály!

Rímel majd, ha jön a dagály!

 :)) na kellemes szombatot mindenkinek :)