Micsoda megkönnyebbülés :) Az ember egy hülye kényszer alatt él e féltekén: karácsonyi ajándékozási kényszer alatt.
Ó de sokszor utálom és van belőle elegem! Nem avval van a gondom, hogy adunk, mert adni jó. Micsoda közhely :) bár ha belegondolok, akkor a közhelyek mind igazak. Szóval van ez a karácsony-dolog. Annyira nem értem, miért nem tud arról szólni, amiről kellene: egy olyan eseménynek kellene lennie, ami összefogja a családokat. Nem arról kéne szólnia, hogy ki mekkora csomagot, vagy mekkora értékű ajándékot kapott. Rémes ez az anyagias világ...

Ettől függetlenül imádok adni :) De olyant szeretek, aminek hasznát lehet venni. Hiányzó konyhai eszközt, amiről majd eszébe jut az ajándékozottnak, hogy eszünkbe jutott, hogy avval könnyebb lesz az élete. Vagy pár jófajta kéztörlőt, konyharuhát, törölközőt, egy pár szuperjó könyvet, amiről majd ha már felkerül a polcra, akkor is beugrik, hogy ja igen! tőlük.. és micsoda jó választás volt!, tetszett nagyon :))

Na ilyenekért szeretek ajándékozni. Nem a csetreszgyűjtő-fajta vagyok. A hasznos dolgokat szeretem, nem a porfogókat. Nem kell kis porcelánkutya, úgysem állna meg a tévé tetején :))) Azt szeretem, ha a háztartásban / autóban praktikus dolgok vesznek körül. Pl. nemrégiben praktikus ok miatt kaptam két szép üvegvázát: egyszerűen nem volt. Amikor nincs benne virág, akkor a polcon díszítenek az egyszerűségükkel. A mi családunk mindig ilyen volt és én örülök ennek. Apácska családja is ilyen, sőt náluk még olyan csuda szervezettség is van, hogy összebeszélnek a nagyikkal, aztán együttesen lepik meg a jónépet. :)(lsd. a gyöngy fülbevalóm)

De most, hogy magunknak is beszereztünk egy-két dolgot, pl. ágyneműt, ami már nagyon kellett, törölközőt, kisasztalt (mert egy hete sikerült ügyesen virágot locsolnom és az éj leple alatt a megrepedt alátétből kiszivárgó víz tönkretette az előző asztalkát... grrr... ), tuticsinos körömkefét, ami ugyan nem volt létszükséglet, de tetszett és így kidobhattam a kopott régit, végre újságtartót, amit Apa lelt meg és valami kiskosár-szerű és falra is lehetne, de mi a földre és úgy is klassz, meg hasonalvóspárnát. Kinéztünk magunknak két széket is, amit majd következő hónapban spórolunk ki. De nem is baj, mert úgyis jött még a kinek-mit-és-ezdejó-ilyetnekikis ötletkavalkád, tehát visszatérünk! :) Mert oda vissza kell menni. Meg amúgy is könnyebb apránként.
Szóval, hogy kinek mit? Annyi, de annyi hasznos ötlete támad ott az embernek. Idén azt remélem, nem marad minden decemberre és elfelejtjük azt az idétlen rohanós-bolyongós kapkodást, csak ölbe tett kézzel figyeljük a tévében a pánikvásárlókat :) hihi. 

Egyetlen hátrány, hogy kicsi a lakás és némileg fejtörést okoz, hogy hova pakoljunk ennyi ezt-azt, ami nem is a mienk? Azért megoldjuk erre a pár hónapra.  Mellesleg azért az sem mellékes az előre gondolkodásnál, hogy végtelen elégedettség uralja az embert és csak vigyorog, mint a macska, aki felzabálta az egeret. És ez jóóóóóó :)))))