Tegnap kaptam egy továbbküldős - részemről soha tovább nem küldős :) - e-mailt a barátnőmtől. Na jó, gondoltam ezt az egyet...  De aztán visszakérdeztem, hogy vele történt-e valami csoda, miután elküldte?

Azt mondta igen! Micsoda??? Hazafelé egy darabig elvitték kocsival és ahol metróra szállt, ott talált dm-es beragasztós matricákat a földön :) mi ez, ha nem csoda, kérdi ő? Elmehetünk levásárolni megint együtt, ahogy szoktuk :) Amúgy ez jó buli, mert valamelyikünknek mindig van teli matricás füzete, de így mind a ketten jobban járunk 15%-kal. És mellette akkor fagyizunk, vagy bóklászunk egyet. Tisztára olyanok vagyunk, mint egy kétszemélyes szexésnyújork :)

Utoljára azt írtam neki délután, hogy tűzök haza, de előtte beszaladok a postára feladni a csekkeket. Amiket utálok, de meg kell tennem.
Így is lett, de még közben az egyik kollégám csekkjeit is bevállaltam, ha már úgyis oda megyek. Ma reggel ki akartam venni a táskámból a borítékot, hogy a saját feladószelvényeimet ne furikázzam, a kollégámét viszont vigyem be. Ámde nem találtam! Egyetlen pillanat alatt felébredtem. Mindent kirámoltam, szétnyitottam, visszarámoltam, de nem leltem. Erőltettem az agyam, mi az utolsó kép a csekkekről és akkor ugrott be, hogy a postánál egy kis pulton, a lottószelvények mellett leraktam, míg eltettem a pénzem.
Mellesleg milyen hülye dolog ez, hogy annyira sietünk mi magyarok, hogy föl ne tartsuk a mögöttünk álló, nyakunkba lihegő embert, hogy csak felmarkoljuk a csekket, a papírokat és a visszajárót és már odébb is lépünk. Mert már az is zavarja, ha nem egy, hanem 12 csekket adok fel és ott cuppog és szörcsög és csettinget a nyelvével mögöttem.  Utálom ezt és én soha nem teszek ilyet, ami miatt persze már nem egyszer rámszóltak, hogy lépjek már előrébb. Na és akkor? Ha közelebb lépek akkor mi lesz? Gyorsabban kerülök sorra, vagy mi?
Ellenpéldának nyugati szomszédunknál látottakat tudom csak felhozni. Soha, de soha nem láttam, hogy fizetésnél bárki is sürgetné a másikat. Ott ha bankba mész és túl közel állsz a pult előtt elszeparált részhez, akkor bizony a biztonsági őr rádszól, hogy ugyan állj már hátrébb egy kicsit. De ott valahogy nem is divat ez a tolongás.
Miért nem tudunk mi is így viselkedni? Akkor nyugodtan elrakhatnám a pultnál a pénzem, sőt meg is számolnám, a borítékom a táskámba és úgy léphetnék tovább, hogy nem történne ilyen velem. Bár eddig még sosem tettem ilyet.

Aztán reggel gyorsan kiderítettem a posta telefonszámát és fel is hívtam őket. Azt kérték telefonáljak később, mert még nem ért be a vezető és nem tudják megnézni a páncélt, hátha oda került, ha leadta valaki a borítékban, a pulton felejtett csekkjeimet. Később hívtam őket, de sajnos nem volt ott. Nagyon elkámpicsorodtam, mert az én csekkjeim még hagyján, de hogy épp akkor történjen velem ilyen, mikor valakinek elviszem a pénzét feladni..... :(( és persze volt benne egy olyan, ami fontos: a kötelező gépjárműbiztosítási csekk. Nahh ugye?
De a kis hölgy azt mondta, még fél kettőkor jönnek a délutánosok, akkor is csörögjek vissza, hátha valamelyik kollegina eltette. Sőt megadhattam a számomat. Közben felhívtam az áruház info pultját is, hátha oda leadta valaki... De semmi.

Egyszer csak csörgött a telefonom úgy dél körül. Felvettem, és a kis hölgy hívott, hogy igen, meg van a sok csekk, meg a boríték is - amire mindig ráírom, kinek és mennyit fizetek, sőt összesítem is rajta az összegeket - mehetek érte. Hűűűűűű! Nagy sóhajjal tettem le a telefont és úgy örültem, mint majom a farkának :))) Lehet, hogy ez riasztott el valakit? :)))))))))
Munka után bementem érte és megkaptam. Szépen megköszöntem és jól eltettem.

A kocsihoz érve azon gondolkodtam, hogy milyen világ az, ahol rögtön a legrosszabb jut mindig az eszünkbe? Hogy biztos azt hitte valaki, pénz van benne és aztán csak kidobta... vagy netán azon elmélkedik, hogy elmegy ő erre a címre és valami ellenszolgáltatásért adja csak vissza? Hm... Miért alakul ki ez bennünk? Miért nem hisszük el, hogy vannak olyan emberek, mint mi magunk? Akik leadják a talált dolgokat, csekkeket, mert úgy gondolják, hogy annak a szerencsétlennek biztos lesz egy álmatlan éjszakája miatta és hátha eszébe jut, hogy vissza kéne oda menni megkérdezni. 

Végül arra jutottam, hogy vannak még csodák :) és örülök, hogy velem ez a csoda megtörtént.