Karikák vannak a szemem alatt. Ronda, nagy, felete karikák. Pedig komolyan: én alszom. Mostanság későn fekszem le, hogy végig tudjam aludni az éjszakát.

Van amikor sikerül is, mégis sokszor felébredek hajnalban. Van mikor Apácskát hesegetem az ágyba és olyankor nagyon morcos vagyok. Bocs Szívem   

Máskor meg csak úgy felébredek valamire, teszek egy tiszteletkört a lakásban, iszom, stb., majd visszafekszem. A satöbbi pl. egy szellőztetés. De ma arra ébredtem 4-kor, hogy huzat van, zizeg az alufólia 3 mm-re kilógó széle a tartóban. Becsuktam a konyhaablakot, visszafeküdtem. Pár perc múlva a hajnal első sugaraiban a madárkák kezdtek rá. Előbb egy rigócska, de valami veszett hangosan trillázott    Ez még csak-csak elment volna, mert az egyik legkedvencebb madárkám és megbocsátom neki, hogy megint szerelmes. De pár perc múlva csatlakozott hozzá egy nagy csapat tengelic, akik valamiért veszett jól érzik magukat a kertváros szélén a panelok közti parkokban. Gondolom mert van kaja, pia, stb :) Az idei kis tengelicek egészen jövő évig, míg majd ők is fészkelni kezdenek, együtt vannak és vicces, szürke csuhás kis bandát alkotnak. De hogy mind egyszerre tud csipogni, az haláli! Olyan csivitelésbe kezdtek, hogy 4:45-kor még az órát lestem. Gondoltam, na ennek az alvásnak 6-ig már lőttek. Ide-oda forgolódtam, mint csirke a panírban, és naná, hogy nem tudtam visszaaludni.
Amikor végre elszenderedtem, akkor jött valami kukázó és a tegnap este kitolt kukából szedegette az alumínium dobozokat. Evvel még nem volna baj, de az isten áldja meg, ott kezdte el összenyomkorászni és zörgött-csörgött velük vagy jó 20 percen át. Nem sok hiányzott, hogy leszóljak neki, húzzon a francba! Hát csókoltatom azt, akinek nincs annyi esze, hogy már összenyomva dobja ki azt a dobozt. Mellesleg úgy kevesebb helyet is foglal a kukában. De ezt az eszetlent is, aki senki másra nincs tekintettel. Ő kukázik és zörög. Meg bár kukázik, de biztosan kap segélyt, és tulajdonképpen belőlünk él. Még az is lehet, hogy jó neki úgy, ahogy van és nem is akar változtatni ezen. (azért mondom, mert már sokszor láttam erre a manust) Legalább ránk, mint ,,kenyéradóira'' lehetne tekintettel. Mégiscsak be kellett volna szólnom neki.

Amikor végül kimásztam az ágyból, hogy na akkor ébredés, olyan fáradt voltam, mint akit bunkósbottal eltángáltak. Elmentem ide-oda, és mikor már zuhanyzás után felkapcsoltam a lámpát a fürdőben - fésülködéshez nem árt a fény - akkor láttam meg az ájszakai ajándékot a szemem alatt. Persze nem volt idő kis jegelt vattapamacsokra, meg kondícionáló szemkrémre, meg egyebekre mivel indulás előtt álltam. Ezért ma ezekkel jöttem dolgozni. És még mindig nem múltak el.... rémes.

Nem vagyok egy hiú alkat - egyébként Apácska ebben simán überel -  de ez azért fáj. Fáj, mert 10 éve meg sem kottyant volna az ilyesmi, most meg... monoklikkal járok. Ilyenkor úgy érzem, öregszem és hiába vagyok lélekben még 24, kiütközik a plusz tizenév. És én ezt nem akarom.

Ezért úgy döntöttem, hogy ma futás-főzés-fürdés után ledőlök olvasni és még a tévét sem kapcsolom be. Ha elalszom, akkor elalszom és reggelig aludni fogok. És hideg vízzel is lezuhanyzom az arcom, hátha kisimulok és felüdülök kicsit.   

Update: ma (másnap) hajnalban is felébredtem, ismét a tengelic-csapat tanyázott a parkolóban és baromira örültek a világosságnak. Ennek hangot is adtak a kis drágák, így ma kb. megint egy órával korábban keltem fel, mint akartam.
Vagy fejbe kellene verni engem, hogy aludjak rendesen, vagy kikapcsolni valami ösztönt, ami miatt felébredek, nem? :)) na jó, ez vicc. De az is, hogy minden nemnormális zajra - és ez éjszaka vagy hajnalban bármi lehet - felébredek. Segítséééééééég :) most bezzeg majd' leragad a szemem és ha valaki hanyatt lökne, menten elaludnék.