Aki igazán jól ismer tudja, hogy nagyon szeretem az Egyiptomról szóló olvasnivalókat. Leginkább a fáraók koráról szóló érdekességek, történetek, regények, ismeretterjesztők érdekelnek. 

Még nyáron - amikor megláttam a reklámokat - elhatároztuk Apával, hogy megnézzük a Szépművészeti Múzeumban a Reneszánsz a fáraók Egyiptomában című kiállítást. De azt is elhatároztuk, hogy majd csak szeptemberben, mert... mert csak. :) Nem kell mindent nyáron látni, na. Az ősz amúgy is a kultúrális (<- szerintem, de a word szerint: kulturális, Már nem tudom melyik a helyes?) élet igazi kezdete.
Hétfőn, mikor 2 nap szabi és a hétvége után beszédelegtem dolgozni, az asztalomon találtam erre a kiállításra 2 tiszteletjegyet. Fogalmam sincs, ki hagyta ott, mert nem tudtam kideríteni egész héten. De áldom érte a kezét, ha csak letette, és akkor is, ha gondolt rám. Ámbár nem mondtam én odabent senkinek, hogy szeretném látni a fáraókori kiállítást, így arra gondolok, hogy mégis vannak még csodák :)
A jegyet a neten érvényesítettem és kinyomtattam a belépőket. Igazán egyszerű volt és megkímélt attól, hogy sorba kelljen állnunk a múzeumban. Meg is lepett, hogy milyen sokan voltak és milyen sokan voltak kíváncsiak a sztélékre és szobrokra. 

A kiállítást egy izmos óra volt végigjárni. Annyi olvasnivaló volt, hogy egy vékonyabb könyv kikerekedett volna belőle. Tetszett, ahogy fel volt építve dinasztiáról-dinasztiára. Ki tudta, hogy 30 dinasztiát éltek meg a fáraók és leszármazottaik? Nem semmi... Láttunk sok csodás sztélét, faldarabot, apró kis talizmánokat, amuletteket, szívskarabeuszokat, szobrokat, gyűrűt, alabástrom campusokat, amiktől elállt a lélegzetem is.

A szobroktól tanultam is valamit: olyan büszke tartásuk volt ezeknek az egyiptomi embereknek, amit megirigyelhetnénk mi, ma élők. Szerinten nem ismerték a gerincferdülést :)) de azt is láttam, hogy jó, ha az ember figyel, mibe üti az orrát: a legtöbb szobrocskának az orra volt letörve, pedig akkor még sokan nem is hallhattak a Szfinx tragédiájáról! :)
Volt egy szobortöredék, ami bal lábbal kilépő férfi címen szerepelt  Aztán néztem a többi alakot: az összes bal lábbal lépett ki! Ez most vagy az ,,aki nem lép egyszerre' vagy a bal lábbal felkelés eredete vajon? :)))
Ha nagyon nagy házam lenne, szívesen látnám II. Ramszesz fáraó térdeplő szobrát az előtérben. Komolyan mondom, hogy akár fél órát is elnézegettem volna a hatalmas, féltérdre ereszkedett fáraót, amint két kezében egy kőlapot tart, mint holmi asztalféleséget, amire a kulcsomat tenném, mikor hazaérek. Teljesen lenyűgözött.
Ugyanakkor feltűnt, hogy még ha tudom is, hogy az egyiptomi szobrászok nem teljesen méretarányos szobrokat faragtak, egészen másmilyenek voltak, mint mi. Például hatalmas méretű fülük volt. Ezt biztosan meg lehet magyarázni, lsd. az afrikai elefántnak is hatalmas a fülije, mert tele van vékony erekkel, amiken keresztül jobban hűtheti magát, ahogy a nagy felületen kiterülő erecskékben lehűl a vér. De az ember tud izzadni... és nekik mégis hatalmas füleik voltak :) ráadásul érdekesen magasan tűzöttek voltak a füleik. Megfigyeltem a kiállításon magunkat, meg más nációkat is - koreaiakat, németeket és ingliseket, akik arra jártak - és mindannyiunknak a szemvonalával egy vonalban van a fülünk teteje. De nekik! A kétszer akkora fülük sokkal feljebb van, gyakorlatilag a fül küzepe van a szemvonaluknál. Igaz, hogy a koponyájuk sem olyan formájú, mint a mienk, de a fülük az már túlzás. Persze azt nem tudom, hogy vajon nekik is erogén zónájuk volt-e? Mert ha igen, akkor tiszta haszon lehetett :))
Ramszesznak és a többieknek még volt valamijük, ami láthatóan nagy volt: a lábuk. Komolyan mondom - belevéve a túlzásokat is - hogy egy kb. olyan magas embernek, mint én, legalább 46-50-es lenne a cipőmérete. Extra :) talán dívott a lábfetisizmus is az ókorban? :) 

Nagyon élveztem és nagy hatással voltak rám a látottak. Aki el tud menni, ne hagyja ki ezt a gyűjteményt! :)

Egész nap  csodás őszi idő volt. Langyos és szikrázó napsütéses. Azért a vékony pulóver már elfért rajtam, amit Apától kaptam. Jó választása ez, szeretni fogom, azt hiszem.  Jól éreztem ma magam a bőrömben. Hamarabb leszálltunk a buszról is és egy-egy jégkrémet nyalogatva sétáltunk haza. 

Apácska :) köszönöm ezt a szép napot neked, Szívem :)