Észrevetted, mennyire édes idén az ősz?
Nem jut más szó eszembe, csak az, hogy édes, lágy és simogató. Délutánonként még zümmög a város, de a langyos időben nincsenek agresszív dudálások, mindenki lassan csordogál a forgalommal. Sétálókat láttam, meg akik munkából hazafelé andalognak és az eget bámulják. Mint én :) Nem rohannak úgy az emberek, mint a forró nyári napokon, hogy gyorsan légkondicionált épületbe érjenek. Talán kicsit lelassultunk mind, mint a természet?

Észrevetted a fák arany koronáját?
Mennyire szépek. Annyi hihetetlen szín, annyi árnyalata az aranynak, a vörösnek, a pirosnak, a sárgáknak, hogy nem győzök betelni vele. Ha tehetném, mindet megsimogatnám, valahogy összegyűjteném. De mivel erre nincs mód, csak a lelkemben gyűjtöm a képeket, a színeket, az illatokat. Mert illatosak az őszi fák, a lehullott levelek. Kedvet kapnék, hogy rossz koboldként belemarkolva mindenki feje fölött szétszórjak egy marékkal :) Vagy belebújva hemperegnék :) 

Észrevetted a délutáni méz-színű felhőket?
Ó a naplementék, hogy mennyire szépek! Bár már sokkal rövidebb ideig tartanak, imádom a szépségüket. És még naplemente előtt az eget fürkészve, az őszi napsugarak méz-színűre színezik őket, teltek, szinte elcseppennek. Némelyik olyan, ha odanyújtanám az ujjam, ráragadna, mint a szirup és szinte meg tudnám kóstolni. Hogy lehet valami ennyire szép, ennyire érzéki és lágy? Teljesen romantikus hangulatba ringat a látványuk :)

Észrevetted a fák ágain a vidám kis cinkéket?
Ugrándoznak a cég udvarán a fákon, meg itthon a parkolóban is, a kapu előtti fákon. Még nem bújnak egymáshoz és már jó kis pufik. Jól tartja őket a gazdag ősz, van mit csipegetni. Nem áznak még, nem fáznak még, tisztára elégedett arcot vágnak. Egymást hajkurásszák, látszik rajtuk, hogy csupa játék és gondtalan csipogás az életük. Bájosak. Aprók és törékenyek, mégis magabiztosak. Édes kis tollpamacsok :) Bárcsak feljönnének télen hozzám is az erkélyre :)

Észrevetted már, hogy más az este illata?
Mert az esték már csípősek, igazi avar-illatúak, meg fafüst-illatúak, meg még köd-illatúak is. Még nem nyirkosak és vizesek, csak az esti pára száll fel reggelente nehezen. De a köd meleg kabátként borul a városra éjjel és reggelre vízcseppeket hagy maga után. Ez a kabát még finom illatú, még szeretnivaló, mert benne van a zsebében a másnapi napsütés illata :)