A könyv

Az elmúlt hetekben héten egy nagyon jó könyvet olvastam. Na jó, minden relatív, de nekem nagyon tetszett : Verena Vermouth: A tiltott nő

Nos. Nemrég olvastam ,A lányom nélkül soha' c. könyvet is, amiben ugyebár az arab világ sötétebbik oldala lett bemutatva.  Nem is igazán tudtam, mire számítsak, de valahogy hasonlót vártam ettől a történettől is.
Evvel szemben egészen mást kaptam. Egy éveken át tartó, igazán mély szerelemről szóló történet. A vívódás az arab férfi, Hálid (Khalid) származása miatt van. Aki egy szabadabb világba csöppenve, szinte első látásra beleszeret a svájci diáklányba. Innentől kezdve  - a lány írta le a történetüket - tizen-éven át végigkísérhetjük azt a mély érzésekkel teli, nagyon sokszor kilátástalan szerelmi kapcsolatot, amit átéltek. Nagyon sokszor próbált úgy okoskodni, hogy mi játszódhat le az imádott férfiben. De vajon ki tudja ezt igazán? Amikor kiderül számára, hogy Hálid tényleg egy igazi sejk, hogy a gyerekkorában kijelölt nőt tényleg feleségül kell vennie, úgy érzem akkor kezdett lemondani róla igazán. Mégis akkor értek el kapcsolatukban oda, hogy legalább fizikai közelségbe is kerülhettek egymással.
Fantasztikusan írja le, hogyan vívódott Hálid, hogyan örlődött sokszor a nekünk európai nőknek ,,alap'' és természetes férfi-nő kapcsolatokban megszokott viselkedéstől. És milyen tanácstalan volt, amikor Verena nem értette elsőre az arab világ másmilyen szokásait, elvárásait. Akármennyire nyitott is Hálid, azt a szentséget, amit a múltjával kapott, nem képes megszakítani. Nem képes odaállni a családja elé, hogy ő más nőt szeret, mert nemcsak az Egyesült Arab Emírségben, hanem az egész arab világban szégyen és kiközösítés várna rá. Hiába veszi feleségül Verenát Egyiptomban egy eldugott kis falu imámjának segítségével, később rájön, hogy bár megadta élete szerelmének, amire vágyott, mégsem hozhatja nyilvánosságra. Az egyenlő lenne a teljes megsemmisüléssel Egyiptomtól az arab öbölig. 
Mint Verena, én is biztos majd' megőrültem volna attól a mentalitástól, ami jellemző az arab népekre. Mindig minden ráér, mert idő rengeteg van. Úgy tűnt, soha semmi nem fog elintéződni, soha semminek nincs határideje. Vagy éppen azonnal, olyan gyorsan kell alkalmazkodni, indulni, megtenni valamit, hogy még fogat mosni sincs ideje az embernek. Ki érti ezt? Ehhez egy teljes hasonulás lenne szükséges vagy minimum félvérnek lenni.
Szép volt az érzések leírása, mély taglalása. Számomra volt egy személyes tanulsága is, amivel megértettem egy régi ismerősömet. De azt is, hogy soha, de soha nem lettem volna vele boldog, bármilyen egzotikusnak is tűnt akkor a kapcsolatunk. Tulajdonképpen hitegetés volt minden perce, minden leírt sora. Bármennyire is közel éreztük magunkat egymáshoz, soha nem tett olyan lépést, amivel fizikailag is közelebb kerülhettünk volna. Illetve egyetlen egyszer, amikor éppen rosszkor - a lehető legrosszabbkor - hívott fel. Persze addig előtte sosem tette. Micsoda érzék kellett hozzá! Sosem tudom meg, mi lett volna, ha. Most már természetesen nem is érdekel, mert mást választottam és jól tettem. Verena keményen véget vetett a kilátástalanságnak és megtette a végső lépést, lezárta a kapcsolatukat. Leginkább a saját érdekében, de persze Hálid érdekében is.
Van egy utánkövetés a regény végén, hogy mi történt a szakításuk után. És az a levél is, amit Hálid, már mint többgyermekes apa írt Verenának. Ami arról szólt, hogy bárhova is sodorja az élet, bármi is történik, neki ő az egyetlen és igazi szerelme ezen a világon. Megható az az őszinteség, amivel írt. Mélyen megérintett. De persze én nőből vagyok

A film

Apa mazsolázott nekem két dvd-t hétvégén. A történethez hozzátartozik, hogy pár évvel ezelőtt egy ajánlás útján elkezdtem keresni egy bizonyos könyvet.  Legalább fél évig kerestem minden elérhető fórumon, antikváriumban, kiadóknál, stb., mégsem tudtam megszerezni. Egyszer aztán egy társaságban is szóba hoztam, mire felajánlotta nekem egy úriember, hogy elektronikus formában eljuttatja hozzám. Na de egy ilyen komplex és hosszú történetet monitoron olvasni halál ezért kinyomtattam. Ja... majd' 800 oldal a mű! Két vastag mappába fűztem le, és csak hasalva tudtam olvasni, olyan nehéz volt. Nagyon szeretném megszerezni a történet előzményét is. Kicsit olyan ez, mint a birodalom trilógia, fordítva tudom összecsipkedni a történetet. De nem adom fel. Nos, ez a történet egy család története, ami párszáz éven át végigköveti őket. James Clawell: A Nemes Ház (itt nemesi ház)Clawell ázsia-sagájának még több kötetét be kellene szereznem, hogy komplett legyen a sorozat. Bár némely történet Kínában, másik Japánban játszódnak, nincsenek messze egymástól. Átfogó képet nyújthatnak a térség történelméről és gazdasági, üzleti világáról.
A film valamikor a nyolcvanas évek végén készült - 1988-ban - de nagyon jól sikerült a digitalizálás és piszoktalanítás. Na és a főszereplő, akit elsőre megmosolyogtam, mégis úgy vélem, nála jobb karaktert nem tudtak volna találni a szerepre: Pierce Brosnan. Tekintélyt parancsoló, sármos taj pen. Illetve ő ,,A Taj Pan'' Hong Kongban, illetve a térségben. Bár a két dvd-n kb. 6 órányi anyag van, mindenkinek ajánlom, aki kicsit el akar merülni a titokzatos Kelet világában. Számomra bekerült az ,,alap'' filmjeim közé, ahol már számos jó és többször, sőt sokszor nézhető filmet őrzök.

Az álom

Hozzám mérten is kesze-kusza összevisszaság. Olvastam a könyvet, néztem a filmet, de még mielőtt megnéztem volna, lélekben rákészültem, mert újragondoltam A tajpan-t is. Vagyis mivel tudtam, hogy arra van alapozva, így végiggondoltam, hogy mi is történt azokban az években és abban a történetben. Mellesleg megérte!
Aztán álmomban egy lesötétített limuzinban utaztam a Tajpan-nel (e.: tajpen) aki persze a Brosnan volt, és a tiltott nőben szereplő Hálid hátraadott valami szerződéseket a lehúzható ablakon keresztül. Kék lapok is voltak közte. Közben a Tajpan kiszúrta, hogy szemben a polgármester autója közeledik és utasított, hogy bukjak le. Én meg bambán néztem, hogy minek bukjak le egy lesütétített kocsiban???? Nem lehet belátni. De le kellett bukjak. Nem volt apelláta.
Következő képkocka, hogy egy nem kicsi-nem nagy előszobában állunk. Én meg bámulom a szőnyeget, ami sötétpiros és bordós mintákkal van tele. A hát pedáns. A szőnyegen pedig szerteszét rengeteg elszáradt falevél. El tudtam fújni. Ja és mezítláb álltam ott, valami ruhában.

Na ja! Én meg a ruha??? tökéletes képtelenség. Olyan messze van tőlem, hogy bármilyen ruhát vegyek fel, mint az Antarktisz Grönlandtól. Ruha alatt persze az estélyi, vagy virágmintás nyári fazont értem, esetleg kisfeketeszupermindenhovajó ruhákat. De hogy kerültünk egy előszobába és hogy miért épp piros a szőnyeg? Meg hogy mi a fenét keresett Hálid a Tajpan-nél Hong Kongban??? Ez kész rejtély, ugye?