Tegnap szabadnapom volt. Merthogy köztisztviselői nap volt. Második éve mi is, közalkalmazottak is megkapjuk. Hogy mi a különbség a köztisztviselő és a közalkalmazott között? Nekik több a fizetésük...

Én meg úgy ünnepeltem meg, hogy nem kellett bemennem dolgozni, hogy reggel megittam az erkélyen a függőszékben ücsörögve egy tejeskávét, aztán be is húztam, olyan forróság volt odakint. Befestettem a hajam, addig míg hagytam a szert hatni, lehúztam az ágyat, bedobtam a mosógépbe az ágyneműket. Lemostam a hajam, és nekiálltam takarítani.
Az erkélyen kezdtem, virágokat is locsoltam, felmostam, aztán teregettem. Újabb adag ruhát raktam a gépbe, vasaltam. Vasaltam, vasaltam. Teregettem, porszívóztam, a porszívót is kimostam. Már a tisztítandó részeit, mert nekem ilyen szétszedhető okosság van. Megint teregettem, majd újabb adag ruhát raktam be, még a vasalódeszka huzatát is kimostam, meg az asztalterítőt, sőt még az edzőcipőmet is. Mellesleg tiszta újnak néz ki, pedig 2 éves Közben virágokat zuhanyoztam le, hogy kapjanak levegőt a portól, kádat, wc-t súroltam. Csomó olyan dolgot csináltam, amit máskor 2 nap alatt szoktam. Még a konyhát, a tűzhelyet is lesúroltam.
Mire ,,hazaértem'', nekiálltam főzni, de gyorsan ment, mert lasagne-t csináltam. 2 klassz serpenyőben egyszerre dolgoztam. Az egyikben a besamellt kavargattam, a másikban a paradicsomos húsos ragut. Közben egy tepsibe lefektettem az első sor tésztalapot. Amíg rotyogott a ragu, gyorsan lezuhanyoztam - mégegyszer, ja!, mert 200 fok volt otthon - aztán gyorsan összerétegeztem és betoltam a sütőbe. Közben elmosogattam a két serpenyőt és a két merőkanalat. Felmostam.
Mire megsült a kaja, és kinéztem az erkélyen, mit látok? Hogy a rendes, menetrend szerinti monszun baromi gyorsan közelít az M3-as felől. Bekapkodtam a ruhaszárítókat, az ingeket, lemenkítettem a lógó virágaimat, és épp beértem. Aztán monszun után ugyanez visszafelé: kipakoltam mindent. Tulajdonképpen be lehet ütemezni, csak az kavar meg, hogy mostanság átjön a Duna felett a felhő, fordul egyet és visszafelé ázunk szarrá el teljesen.

Nade kész lettem. Úgy elfáradtam, mint a dög. Mire Apa hazaért, alig bírtam moccanni, olyan fáradt voltam. De szerintem egy hős, mert ki az a barom, aki egy munkaszüneti napot még több munkával ünnepel? Hát csakis én!

 Vasalás közben felhívtam a papámat és beszélgettünk. Azért már kezdem kapisgálni, hogy honnan is örökölhettem ezt a nyughatatlanságot. Elmesélte, hogy kiporszívózott, ajtókat mosott le, meg mi mindent pakolt, vásárolt, orvosnál volt, stb. Megjegyzem, hogy a papa 96. évében jár! De azt mondta tegnap latinul, majd magyarul, hogy minden mozog, ami él. Aztán hogy ő is addig él, amíg mozog. Tulajdonképpen igaza van!

Szóval így ütöttem ki magam és elmaradt a vásárlási tervem is, mert nem fért bele az időmbe. De ma megyek, és csak győzzem elpakolni amit vásárolnom kell. Ja meg felhordani  Hajrá!