Szeretjük. Ninsc mit tenni Túl vagyunk a mosáspróbákon, már élesben történik minden. Még nem vesztette el teljesen az új szagát, de inkább csak a gépészeti része, mert a dobnak és a ruháknak csodálatosan friss illatuk van. 

Úgy vettük észre, hogy teregetéskor igenis nagyon sokat számít a jó centrifugálás, de ettől függetlenül valahogy mégis lágyabbak, puhábbak a ruhák. Már akkor, amikor kiveszem a dobból.
Ami viszont meglepő, hogy amikor a szárítóról levesszük és elhajtogatjuk pl. a törölközőket, fehérneműket, akkor nem a megszokott ,,ropogós'' az állaguk, hanem lágy és puha. Micsoda változás! Egyikünk sem gondolta volna, hogy ilyen jó lesz az eredmény. Kicsit más az illata is a leszáradt ruháknak. Ugyanaz a mosószer, ugyanaz az öblítő, mégis más. Biztosan az ezüst hozza azt a kis pluszt, de érezhető. 

A sárga pokrócom is csodaszép lett. Mármint, hogy nem volt foltos, vagy ilyesmi, csak inkább poros. Most pedig pihe-puha, sokkal lágyabb a textúrája, mint mosás előtt. Mintha fel lenne fújva egy kicsit. Na és az illata! Jól megőrzi az öblítő illatát, sokáig ha elmentem az ágy mellett, akkor is éreztem. Épp ma száműztük az ágyneműtartóba, mert olyan meleg van, hogy nincs rá szükség. Kíváncsi leszek, ha később elővesszük, akkor mit fogok tapasztalni. 

Szóval örömködés van, meg vigyorgés és elégedettség! Jó választás volt ez a kis jószág
Arról nem is beszélve, hogy még a szemem nem szokta meg, hogy sokkal több a hely ebben a falatnyi fürdőszobában. Szoba?! haha... szóval a fürdőben. Belépek és olyan tágas minden. Rengeteget számít az a 15 centi! Természetesen megörökölte a Zanussitól a takaróját, vagyis azt a törölközőt, amit a tetejére terítek. Ez olyan... olyan fürdőszobás dolog. Anyu is mindig így csinálta, már a nagymamám is. Meg én is. Mi így szoktuk meg. De jól áll neki Sötétben meg világít, mint a karácsonyfa, nagyon jópofa!

Kipróbáltuk már az időzített mosást is. Egyet felejtettünk el belekalkulálni a számításba. Visszafelé számol és nem azt az időt kell kiválasztani, amikor el akarjuk indítani, hanem azt, amikorra azt akarjuk, hogy végezzen. Ezért szombaton kissé korán ébredtem, mert addigra lejárt a program, mikor azt gondoltam, hogy majd elindul. De nem hangos, így csak a mosást végét jelző dupla csippanásra ébredtem fel. Hát nem kedves kis jószág? Én mondom, jóban vagyunk és máris szeretjük egymást  

Most már minden dolog - az új nagynyomású vízcső, a kifolyócső berögzítése, vízszintezés - megtörtént, ami a tökéletes üzemeltetéshez szükséges. Remélem jól fogja magát érezni nálunk a kis jószág.
Már késő van, de majd a dobról is készítek fotót, amit ígértem, csak elfeledtem.

Ígéret szép szó: