Szuper egy nap volt a mai! Illetve még nincs vége, de ami elmúlt, az remek volt. Anyuék ma a papánál voltak, anyucis főzött neki sokfélét és menetrendszerűen felpakolta a fagyasztóját a kiporciózott finomságokkal.
Tegnap mikor reggel beszéltünk, arra jutottam, hogy nem megyünk le hozzájuk délután, mert akkor neki csomó dolga lett volna még - újabb főzés, stb., meg a mi körülugrálásunk, amitől végképp meg akartam kímélni - inkább ugorjanak ők át hozzánk egy ebédre. Mire anyu aszonta, hogy de hát jön az Öcsi is a papához, hogy velük találkozzon. Hű.. micsoda tragédia! Mondtam, akkor gyertek át mind a hárman. De az Öcsit meg kellene kérdezni, hogy van-e kedve? Jó, mondom, de ha jön, akkor jössz te is!
Felhívtam hát a keresztapámat és persze, hogy igent mondott Amúgy tudtam, hogy igent fog mondani ám Így aztán hárman jöttek ebédre. A menü egy nagyon egyszerű tejszínes-rumlis hagymakrémleves volt pirított krutonnal, illetve hagymás rizs (újhagyma zöldjével) fűszeres tésztában sült fokhagymás csirkemell falatok és Nigella piros salátája. Nem is volt desszert, csak nekik kávé tejhabbal, anyunak meg vaníliafagyival. Bőven elég volt
Miközben készült, Apa persze bőszen cikizett, hogy felhajtást csinálok, meg minden. Pedig nem is igaz, mert semmi fakszni nem volt sem a kajában, sem pedig a terítékben. Egyszerűen leültünk, ettünk és beszélgettünk. Jól esett.
Most, hogy a holnapi utazáshoz mindent bepakoltunk (??? remélem legalábbis) újragondoltam a napot és mosolyogva jutott eszembe, amit keresztapám mondott: minden reggel a munkahelyén elolvassa a híreket a neten, megnézi az apeh oldalát és megnézi a bodzát meg az e-meséket. Teljesen fel vagyok dobva, jelentem!
Ja és jogos a kis szúrka, hogy ide ritkán írok. Ritkán igaz, mert nem naplónak szántam a meséket, csak amolyan firkának, ahol a velem / velünk történteket írogatom. Alkalomszerűen. Ez amolyan alkalmi blog, kérem szépen.
Szóval benne vagyok a reggeli (k)őrjáratban és ennek nagyon örülök! Aztán remélem máskor is jösztök hozzánk. Lehet enni, meg lehet csak úgy is jönni ám