Az asztal új ruhája most került pikcsör formátumba. Na jó, kicsit megkésve, de ettől még tök büszke vagyok magunkra, hogy végre megcsináltuk.
Leginkább persze Apára, mivel azért ez erősen férfi munka volt ám. Azt is megmondom, hogy nem hittem akkor, hogy egy délután alatt összehozza 
De sikerült. Kentem, pácoltam, és napokig szagoltuk a büdöst... aztán végül kimúlt a szag.
Most meg csak gyönyörködünk benne. Azér' láccik, hogy milyen necces a hely, ahova be kell férnie, ugye? Nahh... azért épp jó a méret 
A székeink már úgy dereng szerepeltek valahol, csak akkor még natúr színben. Most már Szélvész (jobbra) és Rudolf (balra) bundája is passzol az asztalhoz. De ugyanúgy kukucskálnak az asztalra, mint eddig
