Babits Mihály
Halavány téli rajz

"Milyen fehér csöndesség ez!
Messze házunk télben ül.
Gyere az ablakhoz , édes!
Csókolj meg és nézz körül!
Süt a nap, elállt a hó már,
mégis pelyhek hullanak:
puhán, halkan, pehelymód száll
pillanat és pillanat."

Szerelmemnek, Apácskának

Az ősz Veled

Őszül a borostyán is a kőfalon,
Pirosló fürtjeit ontja vastagon.

Fehérlik a sombogyó a levelek közében
Rozsdafarkú szedegeti nagy örömében

Piroslik a juhar, sárgul a berkenye,
Nap fénye átdereng rajtuk félszegen

Estére köd terem, lepelként elterül
Várja a szömörce, hátha reggelre kiderül

Egy kis rigó futkos a bokor tövében,
Kukacászik a drága levelek zörgésében

Felnyalábolnám a száraz leveleket
Illatukat ha tudnám, odaadnám neked

Hogy érezd az őszt, a békés csendet
S hogy mindennél jobban szeretlek Téged