Lecseréltük a faliképünket.

Kb. 2 éve kitaláltam, hogy lehetne a falon tulipán és a szára leérhetne egészen az ágyig, némi levéllek. De nem tudtam rávenni magam, hogy szép képet fessek. És gondom volt avval is, hogy milyen technikával vigyem fel a tapétára. Kicsit elfeledtem az ötletem. Aztán egyszer nagyon szép fotókat találtam préselt és átvilágított pipacsokról. De Apa azt mondta, hogy sosem tudnám úgy, olyan légiesre festeni. Igaza volt.

Aztán egyszer lapozgattam a kedvenc lakberendezési áruházam honlapját és találtam egy falmatricát. Ez idén év elején elején volt. Majdnem leesett az állam! Pipacsok! Pipacsos falmatricákat találtam. Már akkor vágytam rá, de amikor mentünk, persze elfelejtettük. Hiába, ha az ember praktikus dologért indul, akkor arra áll rá az agya. Ez pedig dekoratív, nem praktikus. De múlt héten mikor ott jártunk, szinte szembe jött velünk egy kiállító falon. Végre láthattuk a méreteit, a színeit élőben is. Pénteken a délutáni szieszta helyett - nem kevés nógatásomba tellett ám - lepucoltuk a tapétát és kis ragasztó segítségével feltettük a virágainkat. Nagyon klassz, de nem fűrészporos tapétára van kitalálva. Azért megoldottuk!

A kép az előszobába vándorolt egy régi, már cseppet sem szép és nem is divatos kulcstartó helyére. Aztán majd még kiderül, mi lesz a sorsa. Addig is mi élvezzük a szinte szállodai hálószobánkat