Hiányolták, hogy nem mondom, milyen az új munkaköröm.

Akkor jelentenék: klassz, még tetszik. Egyenlőre kihívásokkal teli. Most látom értelmét annak, amit anno az iskolában tanultam. És fura, de bármennyire is utáltam akkor a könyvelést, tán mert gyakorlat és plasztikus háttér nélkül nehéz ez tanulni, annyira élvezem most. Mert látom az összefüggéseket, a logikát.
Tényleg élvezem még, nem csak a kihívás miatt. De az tény, hogy az apró dolgoknak mennyire tudok örülni. Sikerélményem van és vigyorogva megyek a főnökömhöz, hogy megcsináltam, egyedül, segítség nélkül és tök büszke vagyok magamra, hogy sikerült. Ezeket az élményeket el is raktároztam jó helyre, hogy majd később is erőt tudjak meríteni belőle.