Jajj de régen kívántam már! Ahányszor csak eszembe jutott még a 90 nap alatt is. De hiszen bűnözés! -kiáltottam magamban.
Milyen finom, ízes, édes és sós. Kiráz a hideg és libabőrös leszek, ha csak rágondolok. Aztán ott voltak a kifogások. Hogy miért nem?
Mert sokáig tart... mert macerás egy kissé, meg állandóan mosakszom: előtte, közben és utána. Rémes, még lekopik a bőröm. Aztán azért nem, mert mikor? Épp a sokáig valósága miatt nehezen passzíroztam volna bele a programba. Máskor meg? Hát fáradt az ember. Meg nyűgös, meg éppen más baja van. Feszült, stresszes és miegyéb. Soroljam? 

De ma... úúúú.... már nem bírtam magammal, annyira akartam. Ez az a nap! És imádni fogom, és türelmes leszek és elég időt adok magamnak is. Meg neki is. Hogy legyen időm bíbelődni. Hogy mindenre kellő figyelmet és legfőképpen időt tudjak szentelni. De azért mégiscsak lezseren.

Előkészültem. Nehogy riadalom legyen, hogy túl hideg bármi is. Ma nincs az a verőfényes napsütés sem, legalább nem szakad az emberről a víz. Végiggondoltam mit és hogyan, milyen sorrendben. Bejött!

Most meg? Érzem az illatát, ami teljesen átjár. Kívül simogat, mert jó látni. Belül meg alig várom, hogy belemélyesszem a fogaimat! Csorog a nyálam, türelmetlenségem egészen másmilyen. Izgatott vagyok, mert megégetni nem akarom magam. Ki szeretné? Annál többet ér ez az élmény. Ízlelgetni, érezni, élvezni a látványát, aztán a fizikai kontaktust. Lehunyt szemmel, hogy a hideg futkosson a hátamon és libabőrös legyen a karom. Tenyeremben tartani, mint valami szentséget. Csodálni tökéletességét és misztikumát egyszerre. Tudni, hogy az enyém és mindjárt megkapom... mmm :))

Mindjárt kész az első tepsi Szupersajtos pogácsám! :)))))