Vasárnap délután, amikor már nem volt az az őrült meleg, lecsaltam a Kedvesem sétálni. Vastag, súlyos, szuper könyvet olvasok és annyira magával ragadnak olykor az események, hogy úgy izgulok, mint egy film közben. Na felpattantam és közöltem, hogy menjünk sétálni a naplementébe.

Beleugrottunk egy laza ruciba és a lakótelep mögötti kertes házak közé baktattunk. Jó ott sétálni, csendes utcák vannak, mindig van mit nézegetni, bámulni. Házakat, új kerítést, tetőt, ablakot, virágot, bokrokat, fákat. És nem mellékesen amikor az ember kéz a kézben andalog, akkor beszélget. És az nagyon jó  Szerintem legalábbis.

Az első kis utcába ahogy befordultunk, borzasztó finom illatot szippantottunk. Először nem is jutott eszembe, mi az az édes, ismerős illat. Amikor odébb értünk, esett le a tantusz, hogy virágoznak a hársfák!
De az a mennyei illat, istenem.... és azok a szép, formás, tekintélyes fák! Hogy milyen csodálatosak és mennyire szeretem őket. Milyen régóta lehetnek ott, nem tudom. Mert némelyik igazán hatalmas, terebélyes. Csak úgy csüngtek rajtuk a virágfürtök, bódító illatuktól szinte mámoros lettem.

Pár utcával arrébb érdekes élményben volt részünk, amit még sosem láttunk. Az egész utca mindkét oldalán virágoztak a gyönyörű hársfák. Az elsőnél azt vettük észre, hogy egy csomó lepke - azt hiszem valamilyen bogáncslepke-faj - repked az ágak közt. Megálltunk és felbámultunk. Akkor láttuk, hogy nem ,,egy csomó''  hanem több száz, az utcán végignézve és végigsétálva sok-sok ezer egyforma lepke vibrált a hársfák körül.

Ezer és ezer csodálatos, könnyed szárnyú, nektárra éhes, szinte megrészegült pille. Szép narancsos, vöröses, fehéres szárnyakkal. Fantasztikus volt látni! Úgy éreztem magam, mint egy természetfilm szereplője, épp csak kamera nem volt nálunk. De azt az élményt nem adhatta volna vissza úgy sem, amit átéltünk.
Amikor jött egy szellő, ezer és ezer pille libbent fel az ágakról, hogy aztán ugyanúgy visszaüljenek és nyalingassák az édes nektárt. Fantasztikus elképzelni, hogy ennyi egyforma pille honnan került elő? Hol volt ennyi hernyó és mit ettek addig? Bár erre inkább nem is gondolok, csak a színes, tarka élmény maradt meg bennünk, ahogy ott cikáztak, rezegtek a levegőben azok a kis ékszerek.

Csodálatos, szerelmes séta volt és én nagyon élveztem