Rengeteg az elmaradásom és buzerál is érte a lelkiismeretem. Annyi mindennel vagyok adós a bodzán is, hogy már Apa is unszol. De az az igazság, hogy estére már annyira nincs kedvem a géphez ülni....
Voltam 2 nap szabin múltkoriban, de persze otthon mindenféléket tettem-vettem. Na jó, egy fél napig csak néztem ki a fejemből és ,,semmitcsináltam'', mint Mici Mackó, amikor a lábát lógatja. De másnap alaposan bepótoltam. Valahogy nem értem, miért nem érem utol magam?
Most is vár még rám az ablakpucolás gyönyörűsége, pedig már teljesen leredukáltam a munkálatokat. Csak.... csak akkor le kell venni a függönyt, kimosni, kivasalni, az ablakokat szétnyitni, a reluxát letörölni ami közte van, az ablakkereteket lemosni, a párkányokat letakarítani. Egy egész napom elmegy rá. Ehhez képest az üvegfelületek takarítása nudli: csak befújom vastagon clinnel, fogom a spéci papírtörlőmet, letakarítom, újra befújom, gumival lehúzom és kész. Csill-vill. Én meg hulla, mire a 2 szobát meg a konyhát végiglétrázom. Valahogy nem rajongok érte.
Van egy kolléganőm, aki állítólag minden héten pucol ablakot. Zzzz... szerintem vagy elmentek neki otthonról, vagy unja magát, vagy nem csinálja teljesen alaposan, csak éppenhogy. Most nem mondom meg, hogy én hányszor csinálom ezt évente.... mert akkor kiderül, milyen lusta ablakpucoló vagyok 
Rengeteg a restanciám az íróasztalomon is. Végeláthatatlan boríték hegyek. Muszáj rendbekapnom még szabadság előtt, mert így nem hagyhatom ott. Mindenféle átlépés nyilatkozatok, számlák, amiket sorba kell tenni. Ruhaszámlákat rendezni, még a héten le is kellene másolnom őket és megcsinálnom az elszámolásomat a caffeteriához. Eltenni a havi vásárlások blokkjait, amire szükség lehet jótállás, stb. miatt. Ilyen és ehhez hasonló irodakukac munkák, amikhez este már nincs kedvem.
Avval mentegetem magam, hogy helyettem úgysem csinálja meg senki sem. Ez így is van sajna... ez menthetetlenül az én nyakamban maradt. Aztán lehet, hogy ma lesz ez a jeles nap, egyenlőre így tervezem, de még nem tudom. Valahogy nem érzem magamban azt az energikus elszántságot, hogy ,,gyorsanhazamegyek'', ,,gyorsanlezuhanyozok'', ,,gyorsannekiállokmegcsinálni''. Tulajdonképpen úúúúúúútálom ezt a fajta molyolást. A legnagyobb bajom az, hogy nincs mibe rendszerezzem a papírokat. Márhogy mappában vannak többnyire, de mindig fel kell hozzá mászni a szekrénybe, stb. Ha lenne egy olyan kíhúzható fiókom, mint idebent, amiben ilyen csüngő, felakasztható mappák sorakoznak és lehet bennük kotorászni, mindjárt más lenne a helyzet. Odapattannék az asztalomhoz, kezembe venném a postát, és amivel nem kell foglalkoznom, csak kirántanám a fiókom, megkeresném a mappát és sutty belepottyantanám. Amivel meg kell, gyorsan elintézném és nem lenne széjjel-szana az asztalomon. Mert az idegesít ám.... hogy ott heverésznek a levelek, a receptek, a tájékoztatók, a számlák, a csekkek, az értesítések, stb. Ettől kapok pippet. (hülyét)
Hajdanán alig vártam, hogy meló után hazaérve bekapcsoljam a gépem és a levelezésem nézegessem meg cseteljek. Ma meg? Ehh... imádom a gépem, állati klassz, oktávokkal jobb, mint ez a benti, sőt össze sem lehet hasonlítani, pöpec az egész, csinos is, Apa mindig rendben tartja a frissítésekkel, jó monitorom van, de valahogy mégsem... Egyszerűen nem tudom rávenni magam sokszor, hogy ott kuksoljak.
Ráadásul most még egy állati izgalmas könyvet is olvasok. És most valahogy nem akar elég lenni az az idő, amit két teregetés, főzéskor két kavarás, netán az esti kedvenc filmem előtt el tudok csípni. Alig akarom lerakni, aztán ezután is marad majd egy kis üresség pár napig. Ja, Wilbur Smith A tigris szeme c. kalandos regényét olvasom és nagyon tetszik 
A kedvenc sorozatom meg, ahogy én hívom A fán termő pasik Vagyis ,,A férfi fán terem'' címűre fordított Men in Tree c. alaszkai sorozat. Tisztára odavagyok érte. Régen volt már, hogy valami ennyire érdekelt volna. Igazi értékekkel, tanulságokkal és nagyon sok nevetnivalóval az élet dolgain. Olyan.... nem is tudom, mint mi. Mármint tényleg, szóval nem az a filmes, elnagyolt történet, hanem igazán olyan, mint mi hétköznapi halandók. Nagyon tetszik, hogy nem csöpögős, nyálas, nyúlós, és már másodszor nézem végig a sorozatot, de még százszor is tudnám 
Jövő héttől szabin leszek majdnem .. hűűű.. majdnem 3 hétig. Azta... még sosem voltam ennyit egyszerre, épp itt az ideje kipróbálni. Ha addig nem is, akkor majdcsak utolérem magam és kibotorkálok a Rengetegből.
