Tegnap az ősöknél jártunk, meglepetésként mentünk, nem szóltunk előre, az utcasarkon felhívta anyut a párom, hogy: - Csókolom, önök rendelték az ebédet? Anyu nem is vette a lapot, komolyan válaszolt, hogy köszönik, de nem. Erre mondta a párom, hogy azért mi hoznánk. Erre anyu, hogy de ők tényleg nem. Apa meg, hogy de mi tényleg hozzuk! És csak akkor esett le anyunak, hogy kivel beszél

Tök jó volt. Persze nem evéssel kezdtük, hanem ültetéssel. Ugyanis helyszűke miatt a két árnyékliliomom leutazott velünk, kiborítottuk őket a cserépből, ásóval félbecsaptuk, majd visszatettük a felét, a másik felüket pedig a mandulafa tövébe ültettük. Aztán apus rávett, hogy ültessem el anyunak a gyöngyvirágokat is az olajfa tövébe. Kapott jó kis vakondtúrásos-puhaporhanyós földet.

Nagyon fújt a szél, de már melegen sütött a nap. Sertepertéltünk még egy kicsit, aztán megettük a lencselevest, meg a kenyeret, amit szombaton sütöttem. Persze belekóstoltunk anyukám utánozhatatlan labdapecsenyéjébe is. Isteni volt.

Délután jöttünk haza, mert Apácskát várták a fiúk a skype-on. Amíg ő játszott, én nekiálltam virágokat ültetni. Amit nagyon muszáj volt, mert már kinőtte a cserepet, meg persze feltöltöttem a liliomok cserepét is. Este néztem a tükörben, mennyire kicsípte a szél az arcom, tiszta piros volt, kicsit égett is, de ez azt jelenti, hogy már mindjárt, mindjárt itt a tavasz!