Reggel még nem is, mert bár figyelek, de sokszor máshol jár az eszem vezetés közben. De délután, mikor hazafelé, vagy egyéb ügyek intézése miatt útra kelek, akkor már direktben is figyelem a körülöttem autózókat.

Miért van az, hogy főként az újabb és mondjuk a szuzukinál nagyobb kategóriájú autók sofőrjei notóriusan ,,nemindexelnek''? Ma egy rövid szakaszon a Váci úton, míg elértem a Dózsa György úttól a Fáy utcáig, 20 felett volt azok száma, akik sávot váltottak és még véletlenül sem akadt a kezük az indexkarba. Te meg csak mész a tömegben, és szinte kristálygömbös jósnak kell lenned, ha ki akarod találni, hogy az előtted, melletted, stb. haladók közül majd ki vág be eléd. Mert ugye az persze evidens, hogy a 70-nel haladó sorban mindig vannak olyan cirkálók, akik 90-nel száguldoznak. És még te kényszerülsz fékezni, ha az a barom nem fog beférni közéd és mondjuk az előtted haladó közé. Nem ám, hogy ő! Vagy hogy meg se próbáljon bejutni egy félautónyi helyre, mert az eszükbe sem jut az ilyeneknek.

Aztán ott vannak azok a motorosok, akik észrevétlen kerülnek a közeledbe a tömött sorok között és iszonyat hangerővel törnek utat maguknak. Sőt úgy, hogy sokszor frászt kapsz, mikor melléd érnek és akkor még húznak egyet a szarvon. Az eszem megáll, mi a jó francot képzelnek magukról? És azt hiszem büntetésből ezeket kikötném egy póznához és egy hétig folyamatosan csak elhúznék előttük, de úgy percenként, csontra kihúzatva kettesben, hogy repedjen szét a dobhártyájuk.

Szóval békésen araszolok a sorokban, némi rutinnal, mert tudom, hogy mikor, hol érdemes sávot váltanom, ha még brusztolni sem akarok., gödörbe sem akarok esni, lámpa után, stb. Bekanyarodok a Fáyra, elengedek egy gyalogbékát, aki olyan bamba, hogy észre sem veszi, hogy arra várok, hogy sétáljon már át a zebrán valahára. Balról sorban állnak a szemközti sávban az autók, jobbról buszmegállóöböl. A sorban állók kicsit átlógnak a sávomba, mert egy agyas kisteherautó úgy parkol, hogy félig a sávban van. Erre jön egy barom motoros és még ezt az átlógó sort is kerüli az én sávomban. Pedig látja, hogy ott vagyok, de elvárja, hogy még én préselődjek a buszhoz.

Szóval békés vagyok, nem szoktam én dudálni, meg ilyesmi. De ma azért ez kicsapta a biztosítékot még nálam is és beintettem neki. Gondolom észrevette, de nem is foglalkozott vele, ha egyáltalán felfogta, hogy miért is kalimpálok ott. Olyan átkot zúdítottam rá, hogy magam is elcsodálkoztam. Talán nem is kívánom, hogy beváljon, mert még a végén az én lelkemen száradna a nyomorultja.
Elviselem őket, de soha nem fogom szeretni egyiket sem. Mert szerintük rájuk nem vonatkozik a kresz, nem vonatkozik rájuk egy kis vezetési illem sem, és egyáltalán semmi. Nagy részük erőszakos és öntörvényű. Azt mondják, hogy az autósok az ,,állatok'', de nem néznek tükörbe. És itt fejezem be, mert nem akarok lavinát elindítani. Nyilván vannak kivételek, de ezekkel ritkán találkozunk az utakon. Jó lenne, ha mifelénk is változna a vezetési morál, az egymásra figyelés. Nem csak avval lenne mindenki elfoglalva, hogyan bizonyítsa, hogy ő az erősebb. Lehetnénk sokkal lojálisabbak. És bár már kötelező lenne, de még mindig vannak, akik rámdudálnak, ha a lámpa nélküli zebra előtt megállok, amikor gyalogbékák akarnak átkelni, vagy elhúznak mellettem és néha csak azt nézem, lesz-e a nyomorultnak olyan szerencséje, hogy nem megy át a nyakán egy négykerekű marha?

Na mindegy, kidühöngtem magam, most megyek vacsizni :)