Tegnap elgondolkodtam este, miközben már lefeküdtem - este? nem is este, hanem éjfél után... azé' vagyok ma ilyen nyomott - és Apácska az ágy végén ücsörögve simogatta és nyomkorászta a tappancsaimat. Merthogy ez nagyon jó hatással van rám ugyani. Lazít, megnyugtat. Nem adom ám akárki kezébe a tappancsaimat! De Apácska egyszerűen.... hhh.... szóval igen! Ezért is vagyok szerelmes belé még mindig. Nem csak, de ezért is.

^{forrás: http://1.bp.blogspot.com/_ID_jj9Lb4js/SPt-S_uQlOI/AAAAAAAAGGM/mj1sGa0_2OQ/s400/Mald%C3%ADv+lakatlan.jpg}

Na szóval azt mondtam neki, hogy ha egy lakatlan szigeten lennénk, akkor neki két dolga lenne csak: halat fogni és a tappancsaimat kényeztetni. Tovább is gondoltam a szigetet:
Ha megfogja a halat, én már meg tudom sütni. Sót párolnék hozzá tengervízből. De kellene a szigetre néhány - sok - banánfa, mert azt enni, sütni is jó és a leveleiben párolni is remek lenne. Aztán kellene citromfa, mert citrom is kell a halhoz. És jó lenne néhány kókuszpálma is, aminek a leveleiből fedelet építhetnénk a fejünk fölé, a háncsából kötelet fonhatnánk bármihez. A diója levét meginnánk, az éretteknek pedig a belét ennénk meg.
Itt hirtelen eszembe jutott, hogy olvastam valamelyik 3. évezred c. újságban - azt hiszem legalábbis - hogy évente több ember hal meg attól, hogy a fejére esik egy kókusz, mint ahányat cápa támad meg. Gondold el, sétálsz a tengerparton gyanútlanul és egyszer csak fejen talál egy érett kókuszdió. Bakker' neked már mindegy és remélhetőleg éppen baromi boldog vagy, mert ugye tenger, vagy ósön, napsütés vagy csillagos éj, a víz morajlik, gyenge szellő lengedez, a lábad süpped a langyos homokba, esetleg a kezedet is életed párja fogja éppen. Tulajdonképpen szép halál nem? Na jó, nem morbidkodok.

Van tovább is, mert Apácska kérdezte, hogy édesvizet honnan veszünk? Mondtam, hogy lenne bent a szigeten egy kis vízesés. Hm... akkor viszont nem is lenne olyan kis sziget, ugyebár, mert akkor hegynek is kell lennie, ahonnan a víz ugye ,,esik'', De csapolhatnánk felhőket. A banánok nagy leveleit este kifeszítenénk a fák között és ami lecsapódik rajta, azt szépen felfognánk a kókuszok üres héjába. Zseniális, nemde?
Fürdőszobának ott lenne a hatalmas ósön, a sós víz úgyis jót tesz az ínynek, avval lehetne öblögetni. Lehetne fürdeni a vízesés alatti kis tóban, ami napsütéses és türkiz színű lenne.
Ha jól emlékszem, valahol itt aludtam el ...