Tegnap esküvőn és lagziban voltunk. Pedig megfogadtam, hogy soha többé nem megyek. Személyes oka van, aki ismer, tudja miért.

Azt viszont meg kell említenem, hogy egyrészt ilyen jó hangulatú, vidám, nem erőltetett, jól szervezett esküvőn és lagziban még sosem jártam.
Mert nem voltunk sokszázan, mert sok-sok fiatal volt, mert egy olyan közösség volt a család, és olyan a baráti társaság, hogy mindenki közvetlen volt. Mert nem voltak mutogatások, mert tele volt ötletekkel, mert isteni volt a zenész, aki egymaga két szintivel olyan csuda hangulatot teremtett a fantasztikus hangjával, hogy csak ámultunk. Meg azért is, mert vicces volt az atya, látszott, hogy régi a barátság a menyasszonnyal és családjával, hogy befogadták a vőlegényt. Nem voltak érthetetlen és hosszú szónoklatok. Meg azért, mert maga az ifjú pár is jópofa, vicces volt és aranyos.
Jó és egyszerű menü volt, de bőséges. Nem hinném, hogy bárki éhen maradt volna. Szépen terített volt az asztal és körültekintő volt az ültetési rend. Mindenkinek volt kis névkártyája, így könnyen megtalálta a helyét.
Vagy azért, mert a menyasszonytáncnál sorsjegyet kellett az üstbe dobni egy-egy körért, nem pénzt. Fantasztikus ötlet, azt bánom, hogy nem tudtam róla, mert Apa nem hallotta ezt a legénybúcsún... ehh...  De kaptunk kölcsön, így volt egy köre.
Tetszett, hogy próbáltak némi hagyományt is megtartani - pl. menyasszony cipőjéből ivást, vagy az újasszony ellopását, aztán a kiváltását, amikor a férjnek az anyóssal egy csárdást, az anyukájával egy tangót, a haverjaival pedig egy zorbát kellett táncolnia. Félelmetes volt a hangulat
És volt olyan, de olyan bolond menyasszony éjfél után, luficicikkel, hogy könnyesre nevettük magunkat. Persze a vőlegény egyik haverja volt, aki mindenre kapható. Így csupasz lábbal, miniszoknyában, gumicsizmában. igazi luficickókkal, meg buggyos felsővel, copfokkal, lánynak kifestve ropta a néppel. Eszméletlen volt
Éjfél után töltött káposzta és hideg sültek voltak feltálalva. Jók voltak a pincérek, figyelmesek és sürgölődtek.
Hajnali kettő körül jöttünk el, kaptunk sütiket, amik már dobozokba csomagolva várták a távozókat. Szuper szervezés, nagyon tetszett.

Másrészt: csoda történt. Táncoltam. Méghozzá nem is keveset. Méghozzá nem is akárkivel, hanem Apácskával! Mióta ismerem, még itthon sem táncoltunk sosem és most megtört a jég. Annyira élveztem, hogy talán ez volt az egyik, ami miatt olyan fantasztikusan éreztem magam... ki tudja? Változik a világ, változunk mi is.

Szuper volt, köszönöm!