Jó pár évvel ezelőtt a barátnőm kezembe adott egy könyvet. Tracey Chevalier: Leány gyöngy fülbevalóval.

Elég gyorsan sikerült elolvasni a döcögősen kezdődő regényt. Maga a történet nem happy end és túl sok vidámság sem szorult bele. A hangulata sötét, mégis van a történetben egy szál, ami világosan végigkövethető és magával ragadó. Többet nem írok róla, hátha valaki kedvet kap hozzá :)  

Ezek után nem sokkal megnéztük a filmet, ami maximálisan visszaadta számomra a regény alapján elképzelt képi világot. Ez tipikusan az a film, ami után hang nélkül jött ki mindenki a teremből. Ez az, ahol nem voltak zörgő zacskók és szürcsölés sem. Igaz, a Művész moziban néztük meg, ami alapjában feltételez némi kultúráltságot a nézők részéről. Legalábbis eddig ezt vettem eszre, ha ott jártam.

A regény és a film után jött barátnőm ötlete, hogy nézzük meg ,élőben' is Vermeer zseniális képét. Megszervezte, összespóroltuk és fél év múlva elutaztunk Amszterdamba. 3 napot töltöttünk Hollandiában, de a legfontosabb állomásunk Hágában a Királyi Képtár volt. Végülis ezért mentünk! :)

Jó a bevezető, mert bár sok híres festmény látható, majdnem az egész képtárat be kell járni ahhoz, hogy megtalálja az ember Vermeer festményeit. Természetesen látható több Vermeer mű is, amiket Chevalier a regénybe is beleszőtt. Magával ragadó  a Delft látképe  és az összes többi kép is.

Maga a gyöngy fülbevaló olyan hatással volt rám, hogy azóta vágyódom utána. Persze nem olyanra, ami fityeg, giccses, csicsás, hanem egy szemre. Egyetlen szemre. Azt hiszem egyszer meséltem erről Apának. Azt már kapisgáltam, hogy valamiben sántikál, mert pedzegette párszor, hogy nézzünk meg egy-egy kirakatot.  De aztán mindig feledésbe merült a téma. Legalábbis részemről.
De Apa csudajó szervező. És tegnap, amikor felköszöntött a családjuk, akkor azért meglepődtem. Amikor pici ezüstszálas zacskóban apró ékszeres dobozt kap valaki, akkor biztosan megilletődik. Velem is ez történt és kíváncsian, óvatosan és picit izgulva nyitottam ki. Nem is sejtettem. Aztán ott lapult benne két kis gyöngy. 

Olyan szépen, olyan tisztán csillognak, ahogyan csak az igazi gyöngyök tudnak. Szinte élnek. Könnybe lábadt a szemem. :)

Állítólag jól áll. Nem gicces, nem csicsás, szolíd és mégis látszik rajta, hogy nem műanyag, hanem két csodás kagyló gyönyörűséges könnyei. Merjünk álmodni, mert úgy látszik vannak köztünk angyalok, akik figyelik az álmainkat és olykor valóra váltják azokat. :)