Csudajó könyvet olvastam és emiatt napokig el voltam vesződve. (a'la Micimackó ) Ez A küldetés című kalandregény A folyó istene, A hetedik tekercs és A mágus folytatása.

Aki ismeri Wilbur Smith-t, pontosan tudja, hogy stílusa magával ragadó. Olyan részletes leírásokkal találkozunk a regényeiben, hogy szinte filmként láthatjuk, sőt - részemről - mintha személyesen is ott lennénk a szereplők mellett. Azt is megjegyzem azért, amit Apa mondott, aki e négy könyve kivételével az összes többit elolvasta, hogy a sokadik után besokallhat tőle az amber és kicsit úgy érezheti, hogy egy kaptafára vannak szabva.
Evvel nem tudok vitatkozni, egyrészt mert nem is akarok, másrészt pedig azért, mert számomra mind a négy könyv olyan élményt nyújtott, ami még napokig a hatása alatt tart. Még nem megy ki a fejemből, a gondolataim még arra kószálnak, csipegetem az apró morzsákat, amik olvasás közben elpotyogtak, még beleélem magam, annyira bennem maradt.
Azt is meg kell mondanom, hogy mindezen jó érvek mellett volt benne valami furcsa. Nem a vége, ami természetesen úgy fejeződött be, hogy bármikor újra folytatható lesz a történet, csak fel kell venni a szálat. Úgy a történet második harmadától kezdve annyira misztifikált, annyira képzeletet meghaladó, annyira nem hagyományos szálakat szövő a történet, hogy eleinte azt vártam, valami furcsa közjáték csak csupán a vezetőszál. De nem: tényleg az, ami. Úgy értem, ha tudjuk, hogy egyiptomiak a szereplők és a történet, ha elfogadjuk, hogy voltak hosszú életű bölcsek akkoriban, akik az akkori átlag 40-50 éves kort bőven túlélve 150 és több évig éltek, akkor is hajmeresztő, hogy egy akkoriban létező kultúrában olyan szinten lett volna a gyógyászat tudománya, hogy szerveket tudtak volna újra növeszteni. Márpedig W. Smith szerint megtették :) Tehát a vezérszál marad Taita, az öreg és bölcs mágus, akinek kalandjai semmivel fel nem érnek. 

Izgalmas, kalandos regény, ami néha megmosolyogtatja az embert, máskor pedig gondolkodóba ejti, hogy vajon lehetett-e mindaz igaz, ami le van írva, vagy minden csak az író fantáziájának szüleménye?