Sikerült az ünnep előtti három napot megcsippentenem a kolléganőm előtt és eljöttem szabadságra. Ügyes, ügyes :)
De a sajtkukac véremnek köszönhetően nem tudtam ám nyugton maradni tegnap.

Már régóta terveztem, hogy még a tél előtt átültetem néhány szobanövényem. Tegnap neki is estem. Persze előbb hajnalban amikor felébredtem, kikészítettem Apának az ebédet meg a reggelit a konyhába, majd visszabújtam. De nem tudtam elaludni, így amikor felébredt, kértem, rakjuk össze az ágyat. Ez nálunk annyit tesz, hogy ledobáljuk a takarókat, párnákat, eligazítjuk a lepedőket, kirázzuk a paplanokat, felrázzuk a párnákat, szépen eligazítjuk, ráterítjük az ágytakarót, összerakjuk a nagy- közepes- és kispárnákat. Tisztára, mint egy szerájban, az egész ágy azt sugallja, hogy jó odaugrani a párnák közé és belefúrni magunkat :) Imádom. 

Mire evvel végeztünk, rájöttem, hogy tulajdonképpen mégis álmos vagyok, mert nem normális, hogy fél ötkor keljek. Begubóztam a pihepuha napsárga pokrócomba a sok párna közé. És jól elaludtam még vagy 2 órát :) De annyira jól esett. Aztán mikor magamhoz tértem nekiálltam mosni, teregetni, meg a növényekkel bíbelődni. Volt amelyiket csak le kellett zuhanyozni, volt pár amelyiket ültetni kellett.
Öcsémnek volt egy yuccája. Mindegy honnan kapta. Sajnos kevésbé viselte jól az elhanyagoltságot, mint hittük, ráadásul elkapott valami levélbetegséget is. Egyre bizarabbul nézett ki. Kezdetben csak kezdett felkopaszodni. Aztán már csak egy bokréta volt a tetején. Aztán a következő stádiumban ennek is már lefelé lógtak a levelei, nem álltak fel, ahogy kellene. Akkor már tényleg azt gondoltam, hogy haldoklik szegény. Viccesen nézett ki, mint valami sivatagi pálma.
Ekkor szántam meg. A haldokló koronát egy nyisszantással levágtam. A törzsét a harmadára visszavágtam. Viaszt csepegtettem rá és félretettem egy zugba, de azért olykor meglocsoltam.
Egyszer amikor a függöny mögé néztem locsoláskor azt láttam, hogy tőről két új hajtást hozott a kicsike :) Eltelt azóta 3 év, az elpusztult törzset is kivágtam a két hajtás közül, idén pedig akkorát nőttek, hogy halaszthatatlan volt az átültetés. Igaz nyár elején még azt mondtam öcsémnek, hogy vigye innen, mert semmi kedvem hozzá, ma már nem adom :)
Különben is: én kínlódtam, míg a régi cserépből kivarázsoltam, szétszedtem, átültettem őket. De nagyon dekoratívak lettek és úgy döntöttem, hogy maradhatnak :)

Rendet raktam az erkélyen is, behoztam az óriás méretű lila pletykámat, amit 5 centisre vágok vissza minden tavasszal, ilyenkor meg olyan hatalmas, hogy pl. nem fér be a fürdőszobaajtón. Alig locsolom már, nem is tudom, miből veszi a vizet. És folyamatosan virágzik, hozza a kecses kis rózsaszín virágait. Igazi túlélő ő is. Vagy ott van a karácsonyi kaktuszom, akit anyutól kaptam jó pár éve. Idén egyszer csak lekókadt, elfonnyadt. Azt hittem teljesen meghal :( Visszacsípkedtem és most már látom, hogy imitt-amott hozza az új kis leveleit. Talán megmarad:) 

Milyen fura, hogy amikor már szinte teljesen lemondunk valamiről, akkor általában mégis sikerül. Mindegy mi: szerelem, virág, bármi. :) 

Visszakanyarodva a szabadsághoz csak annyit: hulla voltam estére, csak bámultam ki a fejemen, úgy elfáradtam.  Ma elraktam a száraz ruhákat, még egy adagot kiteregettem, diós-magos bagettet sütöttem, amihez este halat akarok frissen sütni és aiolit keverni, friss salátára csepegtetni és megenni :) De úgy döntöttem, ma igazi lusta napot tartok, így ráérősen csinálok mindent és nem ugrabugrálok. Nem is rossz szabadságon lenni :)))