Olyan rég készülök már ide írni. De amit tegnap írtam, egyszer csak huss! elszállt az éterbe. Se híre, se hamva nem maradt. Azért mégis csak itt vagyok mindenkinek boldog új évet kívánok!
Bevallom, kicsit besokalltam év végére. Vagy csak öregszem? Nekem már nem hiányoznak a nagy partik és bulik. A párom is inkább magának való ember. Szereti a kényelmet, nem szeret feszengeni, táncolni meg végképp, arról szó sem lehet. Én meg... kinőttem, azt hiszem 
Olvastam simsinél, hogy pizsamapartit tartottak - otthon. Szuper! Mivel én még dolgoztam szilveszterkor és elég nyúzott is voltam, mi sem terveztünk semmi elmenőset. Apa meg amúgy is jobban szereti, ha kényelmesen elmolyolhat a kis dolgaival. Így délután összedobtam a lencsesalátát, aludtam egyet, mert majd leragadt a szemem, aztán megsütöttem a virslis hasékat és úgy vártuk az éjfélt. Meg kell mondjam, a tévében nem találtam sok olyan műsort, ami tetszett volna, de azért eltelt az idő. Egyikünk sem rajong a pezsgőért, így mi egy kis szamócás vodkával koccintottunk éjfélkor. Épp annyival, amire más azt mondaná, hogy kár összepiszkolni vele a poharat
Nekünk elég volt.
A legjobb szórakozásom a napokban - ami miatt lapítok is - a könyvem, amit az ősöktől kaptam. Alig bírom letenni. De majd beszámolok róla. Algernonon már túl vagyok, de a filmet sehol sem találom. Felvettem egy képzeletbeli listára.
Annyi minden van még, amiről írnék, de elég kedvetlen vagyok. Ma reggelre torokfájásra ébredtem. Egész nap küzdöttem ellene: extra mennyiségű c vitamint tömtem magamba, lilahagymát ettem, teát csináltam, többféle változatban, forró zuhanyt vettem, aspirincét is ittam, na meg vacsora után 1 cl-t az ajándékba kapott, csodálatosan finom gyógynövényes likőrből, aminek zöld dió pálinka az alapja. Ma már jobban hasonlít a jégerre, de az íze tán még annál is finomabb. Az üveg alján ráadásul még aszalt szilva is lapul. Na nem mondom, hogy elrágnék egyet, mert biztosan fejre állnék tőle viszont biztosan nem ártott meg, mert annyi féle gyógynövény van benne, hogy szinte elixír. Még érzem így estefelé is a torkom, de rendesen szopogattam a strepsilst is, hogy minden baci eltűnjön belőlem. Ha túl leszek az iccakán, akkor szerintem kisöpörtem magamból. Na majd meglátjuk.
Tegnap előtt és ma elmentünk Apával sétálni. Csak itt hátul a kis utcákban. Élveztem, bár majd megfagytam. Mondtam is neki, hogy nem is fázom mindenhol, csak a combomon a fókazsírom na de az mindig, akármit veszek fel és akárhány rétegben. Mondjuk ma neki is elég hideg lett a combija, mire hazaértünk. De olyan jól esett, hideg és friss volt a levegő, bár az idő randa szürke. De mindig van mit nézelődni és a kis mozgás is jól esett mindkettőnknek.
Tegnap pedig anyuék voltak nálunk látogatóban. Ebédre hívtuk őket. Egyszerű zöldségleves volt aprólékból, sok zöldséggel, tejfölösen, és az sk. készített cérnametélttel, amit az új tésztagépemmel csináltam. Bár azt is megállapítottam, hogy ehhez a tésztához nem elegendő a normál recept szerinti egy tojás, illetve, hogy mivel nem olyan keskeny mégsem, mint a magyar tésztametélt, így még vékonyabbra kell majd nyújtanom a tésztát, mielőtt csíkozom. De az élmény magával ragadott és már a másik feléből a tésztának eperlevelet csináltam. Pedig csak a panírozásból megmaradt tojást és lisztet használtam fel, a prompt siker magáért beszélt
Szóval volt leves, meg voltak kókusztejben pácolt csirkemell csíkok rántva, és egy klasszikus vinegrette mártásos saláta. Desszertnek kivit, almát és mandarint daraboltam egy üvegtálba, kicsit hagytam állni. De már nem került rá sor, így apuéknak pakoltam, én meg felfaltam a maradékot. Persze ebéd után egy jó kávét is kaptak az ősök, méghozzá valami flancosat, ami anyunak erős volt, de apunak nagyon ízlett. Be kell valljam, finom aromája van, de tényleg erős. Mivel mi nem nagyon iszunk, így csak a vendégeket kínálgatjuk majd vele.
Előző este varrtam anyunak egy asztalterítőt otthonra a nappali dohányzó asztalára. Egészen jó munka lett. A terítő három sávból áll, két szélén az ottani sötétítő függöny anyaga díszeleg, közepén pedig a mi barack színű függönyünk bordűrjének egy darabja. Tényleg szépen sikerült, annak ellenére, hogy mindegyik műszálas és foszlik és foszlik, mert nincs egy cikkcakk ollóm, hogy avval le tudnám vágni. Ráadásul hiába mértem egyformára, az egyik szélső sáv kb. 1 cm-rel keskenyebbre sikeredett. Csak akkor vettem észre, mikor készen volt. Nem értem. Mondtam anyunak, hogy ha zavarja, kijavítom, levágom, újra elszegem. De neki így is tetszett és már vitte is! Nem gondoltam volna, hogy ekkora örömet szerzek egy kis terítővel. Már bánom, hogy nem fotóztam le, de majd ha hazamegyünk, megteszem. Remélem addig nem lesz kiégetve
Aztán moziztunk egyet, sokadszorra láttam így a Mamma Mia!-t, de még így is élveztem, énekeltem, nevettem rajta. Anyunak és apunak is nagyon tetszett, meg is kapták a dvd-t ajándékba, hátha ők is megnézik még párszor otthon. Örültem, hogy ennyire bejött nekik, de hát igen... valljuk be, ez telitalálat volt, hiszen az ABBA az ő ifjúságuk is egyben
Eltelt a nap, visszavonultunk a könyveinkhez Apával, és mára jól kialudtuk magunkat. Csak a torokfájás múlna el Reggel már dolgozni megyünk. És én a saját irodámba megyek. És már egyedül leszek. Nem mondom, hogy nincs bennem egy kis pánik! De remélem, hogy a munkahegyek miatt nem lesz időm pánikolni, hanem csak simán belevetem magam. Szóval ez van: életem első olyan munkaköre, amit teljesen egyedül viszek, önálló felelősséggel és olyan asztallal, sőt irodával, amin senkivel sem osztozom. Így teljesen a magam ura lehetek. Na majd kíváncsi leszek azért, hogy fog menni.... Drukkolást elfogadok!
Hajrá 2009!!! 
