Megcsináltuk! Fogalmam sincs, miért vártunk vele eddig, amikor már rég megtehettük volna.

Most meg bezzeg a karácsonyi vendégseregen felbuzdulva másfél hete elmentem végre a lapszabászatba és levágattam a szükséges lapokat a konyhaasztalhoz. Pénteken el is hoztam szegve.

Vasárnap amikor hazaértünk, apa elkezdte csiszolni a lábakat meg a keretet. Szegénykém majdnem három órán át csak ült a fűrészporban. Takarítás, zuhanyzás.
Ezután ő méricskélt, én meg ecsetet ragadtam és lazúroztam a székeinket, meg az asztal vázát. Nagggggggyon büdös volt, de a színe klassz lett. Cseresznye a bútorlap és meglepő módon az oregoni fenyő színű lazúr illik hozzá.

Az eredeti asztalt nem is tudom mekkora volt, mert Apukám még helyszűke miatt keskenyebbre szabta anno. Most viszont annál 5 centivel szélesebb lapot szabattunk és hihetetlen, micsoda kényelmi extra lett belőle. Milyen sok is tud lenni 5 centi, fura. De még éppen odafér ahova kell. És nagyon ügyesen összerakta Apácska, jól is működik. Még majd hétvégén akarok a lábai aljára parafát ragasztani, de amúgy nagyon tetszik.

(Holnap csinálok fotót, ma már fáradt vagyok.)