Írhattam volna azt is, hogy ,,ha elkap a hév''. Dettó.

Mert már megfigyeltem, többször úgy jártam, hogy ha nekiálltam valamit sütni, akkor más is eszembe jutott, gyorsan fejben számbavettem a hozzávalókat és ha elégedetten nyugtáztam, hogy minden van, ami köll, akkor aztán!
Akkor aztán nekiálltam. Pl. remek dolog kenyeret sütni, de míg kel a kenyér, és melegszik a sütő, addig remekül lehet leveles tésztából magos vagy sajtos rudat sütni.
Csak semmi extra, mert ahogy előző nap latolgattam, már ki is vettem a fagyasztóból egy egy csomag leveles tésztát és a hűtőbe téve hagytam felengedni. Na és akkor míg várok a megformázott kenyércire, addig a levelest nem túl nagyra - kb. 20 x 25 cm - nyújtom, megkenem tojással, nagyszemű sóval és vagy magokkal (len-, szezám-, köménymag, mák) szórom meg vagy reszelt sajttal. Négy csíkra vágom, sütőpapírral bélelt tepsire teszem és már mehet is 12-15 percre a 220°C-os sütőbe. Mire kész, már mehet is be a kenyérci. Rájuk sokat várok, általában egy órát, de addig össze lehet dobni pl. a kalácsot, vagy egy almás sütit, aminek nem kell kelnie, de meg kell sülnie. Esetleg valami előkészített húst, vagy tepsis újrumlit (krumplit), császármorzsát.

Nagy vágyam egy jó sütő. Egy elektromos, légkeveréses csoda. Majd ha elüt a lottó De akkor persze magasabban lesz, mint most a tűzhely alatt - merugye ez egyben van - és mindig tudok majd leskelődni is. Na mindegy. Nem is ezt akartam, csak elmesélni, milyen az, ha beindul az ember, meg az ő fantáziája.

Persze nem csak a sütögetésből és főzésből áll az életem - szerencsére - de fontos, az biztos. Én meg ezt nem is bánom