Három hete - asszem' - vettünk egy ilyet és Apácska felhekkelte az erkély falára. Akkor még dög meleg volt és délelőtt pokoli tűzforróság volt. Mire hazaértem, kornyadoztak a virágaim, pedig nem a földjük volt száraz. Szinte megsültek szerencsétlenek.

Szóval feltette, és egy bazinagy lepedőt csipeszeltünk rá. Alul pedig az egyik sarkát fixen, a másikat bonthatóan rögzítettük. Amikor fúj a szél, gyönyörűen kihasasodik és tényleg olyan egy kicsit, mint egy nagy orrvitorla. Az egy dolog, hogy tetszik.  Főleg lentről nézve vitorla, bár sokkal szolidabb, mint hittem. Meg egy másik, hogy ennyi éven át ez eddig miért nem jutott eszembe? Hiszen a muskátlik tök jól elvannak a napon, de belül a többi növénykém hálás a szűrt árnyékért. Nem is ér teljes szélességében az erkélynek, így járhat a szél kedvére. Finom szűrt fényt ad és délután is meg van az előnye: nem látnak be az erkélyre a másik házból. Úgy ücsöröghetek a függőszékben, ahogy kedvem tartja. Ráadásul a szobában is pár fokkal hűvösebb marad.

Akkor szeretem a legjobban, amikor kinyitom a konyhaablakot és lesz egy kis huzat. Kicsit libeg a szúnyogháló és finoman dagad a vitorla. Én meg heverészek, élvezem a napsütést és a naplementét. Imádom