Tegnap autókáztunk, bár nem ok nélkül. Végül Délegyházán kiszálltunk a szélbe. Mert az igaz, hogy verőfényes napsütés volt, de úgy fújt, mint a Mistral, ami a szólás szerint még a szamár fülét is lefújja a fejéről.
Apa még sosem járt a tavaknál, és vízügyi végzettségéhez képest én voltam meglepődve, hogy rácsodálkozott a tavak türkizkék színére. Pláne ha még nyáron látná azokat! Két tó között egy kis hídon átballagtunk egy töltésre, ahol egy kivágott nyárfa tönkjén ücsörögve készített néhány képet. Ez az egyik legjobb, eltekintve a viharos hátszéltől, amitől pont olyan fílingje volt az egésznek, mintha egy tengeri vitorláson ültünk volna.
