Te jó ég, még leírni is sok :)
Az én nagypapám már a 95. évét tapossa.
Mesélhetnék sok mindent vele kapcsolatban, de arra egy egész könyv kellene, azt hiszem. Kár, hogy sosem vezetett naplót, mert ha kiadnám, biztosan érdekes olvasmány lenne.
Az én nagypapám - mióta mama nincs velünk - mindig számon tartja a négy gyereke és párjaik, a hét unokája, és még ki tudja kiknek a születés- és névnapját. Engem ez teljesen meghat :)
Nemrég volt a névnapom és hogy szombaton ott voltunk anyuékkal a papánál, most is kaptam borítékot. De nem is a boríték a lényeg, hanem az, hogy mindig ír valamit a papa. Minden évben eltettem ezeket a kis köszöntőket. Idén meghatódtam, mert ezt kaptam:
,,Kedves Unokám, Emese!
Névnapod jött, volt és lesz. Kívánom, hogy sokat érjél meg boldogan, egészségben. És sikeres legyen az életed párod szeretetével és hűségével összekötve. Én tisztelem a tehetséged a munkában való helytállásod és mosolygós arcodat. Isten éltessen sokáig.
2008.07.05. Papa''
Az, hogy meghatódtam, kevés. Valami olyan melegség öntött el, hogy nehezen tudnám megfogalmazni. Tisztelem a nagypapámat. Most mégis sírhatnékom van már csak attól is, hogy újra olvastam ezt a kis papírt.
Jó dolog, ha szeretnek minket. De olyan jó, hogy mi is szerethetünk! :)