Némi előzetes vívódás és sok-sok gondolkodás után tegnap úgy
döntöttem, hogy elfogadom a decemberben nyugdíjba vonuló kolléganőm
felszabaduló helyét a cégnél. Így lesz valami, ami majd kicsit
színesíti az önéletrajzomat.
Felelősségteljes, teljesen önálló munkakört kapok, amiben persze lesz
helyettesem, illetve nekem még majd az ő munkakörét is meg kell
tanulnom. Gyakorlatilag 2 hónap alatt el kell sajátítanom 3 új
munkakört, amikről eddig nem sok fogalmam volt. Talán most kamatozik
majd a végzettségem, talán megértem már rá. Mindenesetre az
osztályvezető, a helyettese és még páran nagyon örültek neki, hogy
elvállaltam. Remélem nem egy balekot látnak bennem, hanem azt, aki
vagyok.
Az a csekély számú ember, aki már tud róla, sajnálja, hogy máshova kerülök, bár napi szinten fogok velük találkozni és beszélni. A főnököm ma kétszer is kételkedett benne, hogy jó lesz-e ez neki? De bíztattam, hogy aki a helyemre jön, legalább annyira precíz és pontos, mint én. Hiszen jól ismerjük, dolgoztak is már vele, ráadásul anno ő hozott engem ehhez a céghez :) Ettől függetlenül baromi jól esett :)
Szóval hetet-havat összehordok itt, beszélek ezt meg azt, hogy komolynak tűnjön. Pedig tökre izgulok, mert ez egy igazi, saját irodás meló lesz :)