Én egy javíthatatlan és örök álmodozó maradok.
Ma hírolvasás közben belebotlottam a neten egy hirdetésbe. Brazil ingatlanokat hirdettek. És ráadásul olyan kedvező feltételekkel, hogy elgondolkodtam rajta.
Na nem mintha lenne pénzünk, de mégis. 
Ilyenkor fohászkodni szoktam, hogy nyerjek a lottón. Mert ha nyernék, akkor ebbe biztosan belevágnék. Hiszen annyi pénzért, amennyiért itthon egy 80 nm-es kis kertes házat lehet venni, a tengerparton 130 nm-es villát - haciendát - lehet építtetni saját medanszijéval és ,,örökpanorámás" kilátással az ósönre.
Tehát terv: hazafelé tankolok. És veszek tejszínhabot a tortához. Ööö... hogy jön ez ide? Ja igen! Bemegyek a lottyózóba és veszek lottyót is. Nem fog érdekelni a 32 fokos hőség, mert arra fogok gondolni, hogy megnyerem a lottyót és elutazunk az örök 27 fokos, szellős, évente 320 napos nappal rendelkező, fehér homokos tengerpartra és ott hasalunk majd az ósönben. Vagy a saját medanszijénk partján. Halat eszünk hallal, sütve, grillezve, pálmafák árnyékában, vagy a parton kis cancun alatt. Legnagyobb gondunk az lesz, hogy mekkora pipát és békauszonyt vásároljunk, és hogy csattogjunk be a delfinek közé a korallzátonyhoz.
A kertünkben két nagy pálmafa közé kétszemélyes puha függőágyat feszítünk ki és a legmelegebb órákat abban heveerészve töltjük. Salátát ropogtatunk, édes gyümölcsöket eszünk ebédre és este hófehér lenvászon ruhába öltözve, mezítláb sétlálunk a naplemenésben, természetesen a homokos parton.
Reggel még a hűvös hajnalban letusolnék - Apa meg ott horkolna a szellős, nagy hálószobában, aminek az ajtaja és az ablaka előtt lengedezne a fehér selyemfüggöny - körbesétálnék a birtokon. Meglocsolnám a buja virágos bokrokat. Egy forró teával a kezemben kiülnék a verandára és várnám, ahogy beindul az élet. Akkor becsattognék a konyhába, összeütnék egy könnyű reggelit. Pl. egy habos eper-kiwi turmixot, meg pirítóst mézzel grillezett karambolával. Fejembe csapnám a szalmakalapom - mifelénk itthon kalmaszalap - és kisétálnék a városba.
Színes, zajos, illatos piacon bóklásznék, hatalmas fonott táskával. Mindig csak fehéret hordanék, vékony bő nadrágot és lenge, ujjatlan felsőt. Csokibarna lennék és ott kutakodnék a friss zöldségek, halak, rákok, kagylók közt. Néha egy színes kendőt vennék magamnak, amivel összekötném a hajam, vagy elmennék egy manikűröshöz. Ismerősöknek és rokonoknak színes lapokat küldenék a hagyományos postával. Még az is lehet, hogy robogóra pattannék.
Hazafelé a zsákmánnyal már azon törném a fejem, hogy mit készítsek vacsorára. Gyümölcskoktélokat iszogatnánk - only alkohol free - délután és a medencében háton úszkálva azon mosolyognék, hogy mit csinálnék itthon? Güriznék, mint most és arra gondolnék, hogy dejó, hogy már nem fűtünk, egy kicsit kevesebb a rezsi. Ott meg eszembe sem jutna, hogy fűteni kellene
Bogarásznék a kertben, unalom ellen füvet nyírnék és leveleket gereblyéznék. Lenne egy kis kőkertem is, ahol lehetne meditálni, ha esetleg az ósön látványa már túl mozgalmas lenne.
Ááááááá....... bárcsak nyernék a lottón! Kiköltöztetném az egész családom
Amúgy meg innen indult az álmodozás: Coral Beach.
